Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
Thoroczkay Gábor: Előszó
kapcsolatos információinak, jóllehet más esetekben éppen ezen szentéletrajz híranyagát részesítette előnyben a korábban keletkezett Legenda maior tudósításaival szemben. Példaként említhetjük azon állásfoglalását, amelyben a nagyobbik István-életrajz beszámolóját a két, az egyházszervezést jóváhagyó, ill. a koronázáshoz áldást küldő pápai levélről elutasítja, míg a később keletkezett Hartvik-legenda egy, mindkét fenti célt betöltő - azaz a koronát elhozó, s az egyházszervezés pápai engedélyét megszerző -asriki követségéről szóló híradását132 elfogadja. Az sem tehető kérdés tárgyává, hogy a hartviki mű az egyetlen kútfő, amely közli a Kristó által is elfogadott identifikálást, miszerint Asrikban és Anasztázban egy és ugyanazon főpapot kell keresnünk. Abban viszont feltétlenül igaza van Kristó Gyulának, hogy az István-legendák egyike sem tartalmazza az érsek hiteles életpályáját, hiszen Hartvik éppen Asrik-Anasztáz bizonyosnak tekinthető esztergomi főpapságáról nem tud, s rossz időpontra (az 1000/1001-es koronázás előttre) teszi kalocsai püspökségének kezdetét is.133 Más a helyzet a legendák pécsváradi információival: azok nem mondják kifejezetten, hogy a főpap ott apát lett volna, csak utódáról (a Querfurti Brúnóval azonosítható Bonifácról) állítják ezt, szintén kevés hitelt érdemlően.134 Mind Györffy György,135 mind Kristó Gyula 136 helyesen hívta fel a figyelmet arra, hogy Pécsvárad Asrik-Anasztázzal, valamint Querfurti Brúnó-Bonifáccal történő kapcsolatba hozásának valós alapja egy olyan hagyomány lehetett, ami tudott ottani tevékenykedésükről. Ezt a tevékenységet magunk - Kristó professzorral egyetértve - a fekete magyaroknál végzett térítési kísérletekkel azonosítjuk, amelyet - s ez már saját véleményünk - Asrik-Anasztáz kalocsai főpapként, 1009 előtt ama régió illetékes helyi főpásztoraként, míg a querfurti misszionárius térítőpapként, majd missziós érsekként folytathatott ott. Koszta László fentebb idézett elméletének kifejtésekor szintén elfogadta Asrik (nála Astrik) kalocsai főpapságát: benne az 1009-ben kinevezett első érseket (de nem metropolitát) látta, akinek személyes súlya, s korábban már birtokolt érseki címe járulhatott hozzá éppen ahhoz, hogy az újonnan szervezett egyházmegyét „az autokefal érsekségek adta példa alapján tiszteletbeli, címzetes érsekséggé tették".137 Összegezve: magunk a v'tatott identifikációjú érsek életpályájának felvázolásakor - a kétszeri kalocsai szereplést, s az események időrendjének egyes elemeit kivéve -Kristó Gyulával értünk egyet: a kelet-franciaországi (esetleg burgund) származású Asrik-Anasztáz Szent Adalbert mártír-főpap környezetében tevékenykedett, annak halála 132 ÁKÍF 280., 284.; ül. 321-325. 133 Uo. 321. 134 SRHII. 382-383., 411.; ÁKÍF 280. 135 A közelmúltban elhunyt neves kutató Pécsváradot és környékét nem tekintette a fekete magyarok territóriumának (bennük a Maros-Al-Duna közét 1008-ig kezében tartó Ajtony népét sejtette), szerinte egy kápolnákkal rendelkező királyi udvarházat engedtek át Asrik-Anasztáznak, akit 1000-1001 tájékára tévesen (vö. Gerics József: Szent István királlyá avatásának történetéhez. In: Uő: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. METEM-könyvek 9. Bp. 1995. 28-36.) pápai követnek tett meg: Györffy Gy.: a 64. jegyzetben i. m. 187-188. 136 Kristó Gyula: Szent István pécsváradi okleveléről. In: Piti Ferenc (szerk.): a 101. jegyzetben i. m. 307-321., különösen 316. 137 Koszta L.: a 105. jegyzetben i. m. 110. XXIV
