Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

meg nagyságod, kevés haszon lesz az ő katonáskodásukból. Nekünk pedig és egyházunknak igen nagy kára és vesztesége lesz az ő elszéledésükből. Hiszen tudjuk, hogy előbb minden nemesi birtokot magára hagynának, mielőtt a hadbavonulásra összegyűlnének, hiszen amióta a legutóbbi királyi hadból visszajöttek, még a port se törölték le a talpakról. Tartsa meg tehát miattunk őket nagyságod eddigi állapotukban és ránk való tekintettel mentesítse őket ettől a tehertől, mi majd nagyobb és tetszetősebb dologgal igyekszünk visszaszolgálni. Készek vagyunk a királyi felség és az ország szükségére teljes erőnkből önként szolgálni. De azt erősen óhajtjuk és a barátság jogán követeljük nagyságodtól, hogy erőnkön fölül ne terheltessünk. Jó egészséget nagyságodnak, Isten adjon sok sikert kívánsága szerint. Kelt bácsi várunkban, Mária látogatásának nyolcada pénteken, 1491-ben."992

Péter érsek ezután következő leveleiből nemcsak egyházmegyéje jogainak védelmében tanúsított gondossága, hanem kiváló kormányzóképessége is megállapítható azok kiharcolásában. Ezért Tubero, mikor „bolond"-nak festi őt vagy hogy „megbomlott elméjűnek" tartották, éppúgy nem érdemel hitelt, mint az az állítás, hogy „otthonában magánemberként tartózkodott." Ebből a levélből az is kivehető, hogy a kalocsai érseknek Soltszéken hajdan prédiális nemesei voltak, amilyenek ma már nincsenek. Ezért én a legutóbbi, 1796. évi országgyűlés alkalmával, amikor egyesek magántársaságokban azzal hozakodtak elő, hogy törvényt kellene hozni, miszerint a főpásztorok régi szokás szerint bandériumot állítsanak ki, azzal vágtam vissza, nem lenne jó ezt a terhet azokra rakni, akiket egykor birtokolt javaikból nagyrészt kiforgattak. Lipót alább idézendő okiratából kitűnik, hogy a kalocsai érsekek hajdani birtokaik alig egyötöd részét birtokolják, pedig az erődítésekre és a „Cassa parochorum"-ba évenként kb. 12 ezer forintot kötelesek befizetni. Nem lenne tehát méltányos, hogy ősi birtokaiktól megfosztva, új járulékokkal terhelve a régimódi bandériumok fölállítására és eltartására kötelezzék őket. CCLXXX. Péter érsek levelei, melyeket elsőnek Wagner Károly emelt ki a feledés homályából,993

igen sokat jelentenének a kalocsai egyházmegye bővebb megismerésében, de félő, hogy ezek beiktatása igen megnövelné e mű terjedelmét. Ezért az egyházmegye ismerete szempontjából kevésbé fontosakat csak kivonatosan közöljük, itt-ott Péter szavaival és mondataival. Érseki tisztében kiszabadulása évében írt Polgár 992 Július I. 993 1490-1497-bői Váradi Péternek számos levele maradt fenn. 127 (valójában csak 126) episztolát, valamint 11. Ulászló királynak az érsekkel kapcsolatos 26 darab oklevelét és levelét Wagner Károly adta ki 1776-ban (l. Wagner: Epistolae), igaz, ő az érseket a Várdai-família tagjának hitte. Azóta néhány újabb episztolája is előkerült (l. V. Kovács Sándor: Váradi Péter ismeretlen levelei. In: Irodalomtörténeti Közlemények 74 [1970] 63-66.), s bő válogatásuk Boronkai Iván magyar fordításában is olvasható (l. Magyar humanisták levelei. [XV-XVI. század]. Szerk. V. Kovács Sándor. Nemzeti Könyvtár. Művelődéstörténet. Bp. 1971. 283—406.). Az irodalomtörténetírás Váradit éppen levelezése alapján tekinti a Hunyadi-kori humanista nemzedék utolsó nagy képviselőjének, leveleiben mind klasszikus, mind teológiai műveltsége jól kitapintható, s episztolái tematikailag is roppant sokszínűek: a törökkérdésnek, az érsek főpásztori és jogvédő tevékenységének éppúgy fontos dokumentumai, mint a hazai és itáliai humanistákkal való kapcsolattartásának. Váradi levelezésének értékelését az életútját bemutató szakirodalom végezte el, ezeket l. az 1098. jegyzetben. 261