Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

CCLXXVII. VIII. Ince, aki IV. Sixtust 1484-ben követte, Péter hosszabb fogságáról értesülve, igen komoly levélben szólította föl Mátyást, hogy engedje szabadon és ismertesse vele az ügyet:981 „Minthogy már nem csekély idő telt el ebben az ügyben és maga az érsek börtönben van, az apostoli szék, a mi és a te tisztességed nem csekély gyalázatára, Isten megsértésére, azért kötelességünknek tartottuk, hogy ezt a levelet megírjuk felségednek, akit fölszólítunk, kérünk és akihez a mi Urunk Jézus Krisztus könyörülő szívére esdeklünk az Úrban, hogy az érseket atyai kérésünkre helyezze vissza régi szabadságába annál is inkább, mert már elmúlhatott a róla táplált gyanú, úgyhogy, ha valamit tervezett felséged ellen, ami távol legyen, Isten segítségével legyen biztosítva felséged, hogy többé semmi kárt nem tud okozni a szerencsétlen és beteges ember, akit királyi kegyelmed kiszabadított a börtön szennyéből, egyebekben is tapasztalt igen nagy dicséretére. Ezzel felséged Istennek tetsző, nekünk pedig és tisztelendő testvéreinknek, a római anyaszentegyház bíborosainak kimondhatatlanul hálára késztető dolgot fog cselekedni. Ha pedig maga az érsek személyed és a te nemes országod rendszere ellen valamit tervezett, ha szükséges, az ügy bővebb megismerése végett az érseket megbízható őrséggel magunkhoz rendeljük és olyan csillapító eszközt fogunk alkalmazni, ami kielégíti magasságodat és az érsek, ha valami megérdemelt dolgot követett el, bűnhődni fog. Kelt Rómában... 1486. március 6-án." Ezzel a levéllel azt érte el Ince, hogy Pétert Visegrádra vitték tisztességesebb őrizetbe, ahonnan öt év múlva szabadult. Ez alatt a kalocsai kanonokok valami pörösködést folytattak Szentgyörgy birtok miatt, amelyről Mátyás a következőket írta a fehérvári kereszteseknek:982

„...Előterjesztést tettek felségünknek híveink, a tekintetes és nagyságos Zsigmond és János szentgyörgyi és bazini grófok és testvéreik személyében, miszerint nemrégen a kiváló Drági Tamás, személyes jelenlétünk helytartója, maguk az előadók közt egyrészről, a tisztelendő kalocsai káptalan másrészről, a Bács és Bodrog megyei Szentgyörgy birtok és tartozékainak ügyében és tekintetében... Kelt városunkban, Iglauban, a morva őrgrófságban, Szűz Mária születésének ünnepe előtti szerdán, 1486-ban."983 CCLXXVIII. Mihelyt Péter érsek értesült Mátyás király haláláról, a szabadulás reményében a következőképpen bíztatta Corvin Jánost, annak természetes fiát:984

„A méltóságos fejedelemnek, a dicső atyai trón örökösének, Corvin János úrnak, a 981 Katona: História eritica XVI. 696. L. Mátyás levelezése 227-229. 982 Uo. 767. Szentgyörgy birtokra l. Csánki II. 209., 218. 983 Szeptember 6. 984 Katona: História eritica XVII. 16. L. Wagner: Epistolae 45-46. A Jagelló-uralkodók, II. Ulászló (1490-1516) és II. Lajos (1516-1526) történetére összefoglaló jelleggel l. Engel-Kristó-Kubinyi: Magyarország története 275-401., a korszak pápai-magyar kapcsolataira pedig l. Kubinyi András: Diplomáciai érintkezések a Jagelló-kori magyar állam és a pápaság között (1490-1526). In: Kubinyi: Főpapok, egyházi intézmények 107-121. A levél címzettje, Corvin János, Mátyás király természetes fia, s a trón általa óhajtott örököse volt. A hercegből nem lett 1490 után magyar király, 1504-ben horvát-szlavón bánként halt meg. A Mátyás halála utáni időszakra, Váradi kiszabadulására, s ennek negatív hatására Corvin trónöröklési törekvéseire l. Kubinyi András: Két sorsdöntő esztendő (1490-1491). In: Történelmi Szemle 33 (1991) 1-54., különösen 13. 258