Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
54.1. GYÖRGY 1479-től CCLXXI. £2 György kezdő [évét] Horváth és Szentiványi 1474-re teszi. Már kimutattuk, hogy még ezután is Gábor volt a kalocsai érsek. A Batthyány-kéziratok helyesebben mondják: „1479. február 1-én György prépost... lesz a kalocsai érsek a kúrián kívüli elhalálozás miatt." Az említett írókat és magát Bélt is Bonfini vezette félre, aki Györgyről beszéli el azt a béketárgyalást, amit Dhigosz Gábor érseknek tulajdonít. Egyébként Bonfini sem következetes. Amikor a nápclyi követségről beszél, a kalocsai érseket Györgynek nevezi, mikor pedig a törökök szabácsi vállalkozásáról, akkor meg Gábornak. Bonfini összekeverte Gábor és György sorrendjét és tetteit. Hogy 1479 előtt, mint a római iratok mutatják, nem került érseki tisztébe, IV. Sixtus azon levele mutatja, melyben fölhatalmazza a pécsi prépostság megtartására:959 „Sixtus... György választott kalocsai érseknek... Érdemeidre való tekintettel, atyai jóindulattal viseltetünk személyed iránt, aki nekünk és az apostoli széknek odaadó híve vagy s ezért pártfogólag megengedjük mindazt, amit jövedelmed szempontjából hasznosnak látunk. Mivel tehát a mai napon apostoli tekintélyünkkel, testvéreink tanácsára, testvéreinknek érdemeid folytán kedves személyeddel kívántuk betölteni a pásztor nélkül maradt kalocsai és bácsi kánonilag egymással egyesült egyházakat, annak élére állítunk érseki és főpásztori minőségben, amint azt az erről készült levelünk bővebben tartalmazza. Értesülésünk szerint a nevezett egyházak haszna, jövedelme és bevétele - mivel a török határon van és birtokait többször földúlták, falvait fölégették, a földművelőket feleségestül, gyerekestül elhurcolták - az effajta csapások miatt nagyon lecsökkent, hogy állásodat az érseki tekintélynek megfelelően tarthasd, szeretnénk téged kegyes pártfogásunkba venni és számodra valami segélyezésről gondoskodni. Ezért saját indításunkra, s nem a te vagy másnak érdekedben benyújtott ezirányú kérelmére, hanem tisztán a mi bőkezűségünkből, az ezen említett előléptetésed és kinevezésed idején általad bírt és jelenleg is birtokolt kanonoki állást és prebendát, valamint a pécsi prépostságot -személyes jelenlét bíróságának helynöki (kancellári) posztját, illetve 1471 elején rövid ideig még az országbírói tisztséget is betöltötte. Komolyabb egyházi hivatalt csak 1470-ben szerzett: budavári plébános, ill. bácsi főszékesegyházi olvasókanonok lett. 1471. február 14-én már választott kalocsai érsekként szerepel, pápai kinevezését ugyanezen év május 24-én kapta meg. Érseki kinevezésével egyidejűleg elnyerte a fő- és titkos kancellári címet is, majd bodrogi megyésispán lett, de viselte a "kalocsai örökös ispán" címet is. Az 1470-es évek egyik meghatározó súlyú szereplőjeként az uralkodó diplomáciai megbízásainak is eleget tett: 147 S-l 47 4-ben a lengyel-magyar béketárgyalásokban vett részt, 1474-ben pedig Nápolyban tárgyalt a király Estei Beatrixszal kötendő házasságáról. Szolgálataiért számos birtokkal (mint Németi és Vérvár Valkó megyében, Tomica Pozsegában) jutalmazta Mátyás. Kalocsai helynöke Fehérvári Demeter volt. Halálát 1478. április 2— 28. közé tehetjük. Személyére még l. Csánki Dezső: Ajnárd-flak és Matucsinaiak. In: Századok 27 (1893) 217-226.; Érdújhelyi: Kalocsai érsekség 56-63.; Bónis: Jogtudó értelmiség 226-227., 254-255.; Udvar dy: Kalocsai érsekek 322-327. 959 Koller IV. 11. 252
