Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

továbbiakban senkit, még nevezett Bálint szabót se, akit Jakab testvér bizonyos eretnekségben talált vétkesnek, bárki ostoba mentegetésére csak egyszerűen, nyilvánvaló bizonyítékok nélkül igazolni vagy ártatlannak kijelenteni, és ezzel a nevezett Jakab testvért meggyalázni ne engedd és ne merészeld, nehogy abból, amit esetleg szembeszökő hevességgel vagy megfontolatlanul cselekszel, másoknak botrány és hírbeli károsodás származzék. Kelt Kisdi faluban, a mi hadi elönyomulásunk közben, a Szent Bertalan apostol ünnepe utáni csütörtökön. 1439."879 50. V. JÁNOS 1447-től CCXLIX. Batthyány-kéziratok szerint ezt a Jánost meg kell különböztetni az előbbitől: „János áthelyezés folytán kalocsai érsek lesz, V. Miklós pápaságának első évében." Mivel ezt 1447. március havában választották és koronázták meg, János érseksége kezdetét vagy ezen évre vagy a következő elejére kell tennünk. Mivel pedig áthelyezés folytán került ide, már előbb püspök kellett, hogy legyen, míg IV. János pécsváradi apátból lett érsek. Úgy látszik, azelőtt győri püspök volt, akiknek sorában Pray az 1446. évre teszi Zrednai levele alapján, de hogy utána mi történt vele, nem jelzi. A Hunyadi kormányzó leveleihez írt jegyzeteiben Ivanich állítja,880 hogy ez a János érsek firenzei olasz volt és mivel Hunyadi 1449-ben utódot rendelt számára, csak rövid ideig, s ezen éven túl nem is kormányozta a kalocsai egyházmegyét.881 879 Augusztus 26. A középkori Magyarország fejlett - igaz, a XV. században a török nyomásnak már egyre inkább kitett - régiójában, a Délvidéken, Szerem és Valkó megyékben az 1430-as években kezdett el terjedni a cseh huszita (taborita) eretnekség. Az itteni Kamonc mezővárosból származó Tamás és Bálint deákok fordították le magyar nyelvre a bibliát, amelyhez egy Prágában másolt Vulgataszöveget használtak. (Ennek részletei napjainkig fennmaradtak). A radikális nézetek (egyedül a hit üdvözít, csak a Biblia törvényeinek kell engedelmeskedni, Mária-tisztelet kárhozatos volta stb.) terjedésének megakadályozására, ill. az egész mozgalom felszámolására 1436-ban Zsigmond király, a hazai egyházi és világi vezetők a bázeli zsinat, valamint a pápa tudtával behívták az országba Marchiai Jakab (Jacobus Picenus de Asculo, Jacobus de Monte Brandono, Jacobus Antonii) ferences inkvízitort, a boszniai rendtartomány főnökét (személyére l. D. Lasic: De vita et operibus S. Jacobi de Marchia. Studium et recensio quorundam textuum. Falconara M. 1974.), aki a kalocsai érsekség mellett a csanádi, pécsi és váradi egyházmegyékben is működött. Tevékenysége gyakran ellenállásba ütközött (Kamoncon halálra szánt foglyait szabadították ki), módszerei olykor még a hazai főpapságban is ellenérzést szültek, miként ezt a Katona által idézett források is tanúsítják. Marchiai működése azonban szerfelett eredményes volt: a bibliafordítók és számos követőjük 1439-ben Moldvába vándoroltak ki, s távozásukkal az eretnekség hazai virágzása és terjedése megszűnt. A fentiekre részletesen l. Székely György: A huszitizmus és a magyar nép. In: Századok 90 (1956) 344-350., 360., 556-569.; Mályusz: Zsigmond király 227-230. 880 Schwandtner: Scriptores II. 70. 881 Buondelmonte János (Giovanni Buondelmonte) érsek szintén Ozorai Pipo (személyére l. a 849. jegyzetet) rokonságába tartozott, s nem a Garaiak közé, miként azt helyesen cáfolja Katona. Firenzében született 1389-ben, majd az itáliai Praglia bencés monostorának apátja lett. A 4> 232