Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
óbudai apácák részére 1367. „április kalendae-jének 8. napján"781 kiadott oklevél szerint „Tamás kalocsai érseket az üresedésben levő esztergomi, Domonkos csanádi püspököt a kalocsai érsekségre kérelmezték".782 De Domonkos, nem tudni, miért, sohsem került át a kalocsai érseki székbe, továbbra is a csanádi egyházat kormányozta, melynek 1360-ban került az élére, egészen 1372-ig, amikor Váradra helyezték át.783 Ellenben Tamás, akit esztergomi érseknek kérelmeztek, át is került oda és egészen 1375-ig állt az élén. A királyi oklevelek a kánonjog doktorának nevezik, ami nem közönséges tudományos képzettségét mutatja.784 41. VI. ISTVÁN 1367-től CCXXVII. • István ágostonrendi barátból emelkedett 1349-ben a nyitrai püspöki székbe. A királyi oklevelek a hittudomány, majd a bibliatudomány magiszterének nevezik. A Batthyány-kéziratok szerint a szokásos 2000 forintot fölajánlotta 1367. június 21-én. Ez az István lehetett az a kalocsai érsek, akihez az 1362. november 6-án megkoronázott V. Orbán levelet intézett a cikádori apát ügyében „1367. szeptember nonae-jének 3. napján, pápaságának 5. évében".785 Ebben az időben a kalocsai egyház oly lesújtó és nyomorúságos állapotban volt, hogy a már említett római Batthyány-kéziratok szerint V. Orbán elődje, VI. Ince pápa alatt a kalocsai kanonokok számát 12-ről a felére kellett csökkenteni a sovány jövedelem miatt, pedig Szent István a tőle megszokott bőkezűséggel javadalmazta a káptalant. Úgy látszik, hogy a szakadárok juttatták ebbe az 781 Március 25. 782 Katona: História eritica X. 405. L. Fejér: CD 1X/4. 54-58. 783 Bebek Domonkos az Anjou-kor egyik neves, az Akos-genusból származó arisztokratacsaládjának tagja volt. Az esztergomi, majd a szepesi káptalanban viselt tisztségeket, majd 1360-ban csanádi püspök lett. A következő jegyzetben bemutatott Telegdi Tamás érsek Esztergomba helyezése után a kalocsai káptalan kérelmezte érseknek, de kinevezést sohasem nyert. Kérelmezett érsekként 1367. január 3-április 16. között szerepel (l. Engel: Archontológia I. 65.). 1373-1374-ben váradi püspök volt. Személyére még l. Bunyitay: Váradi püspökség I. 195-199.; Kollányi: Esztergomi kanonokok 52-53.; Juhász: Csanádi püspökség (1307-1386) 87-96.; Udvardy: Kalocsai érsekek 231. 784 Telegdi Tamás érsek a Csanád nemzetségből származott, Telegdi Csanád unokaöccse és Vásári Miklós unokatestvére volt (személyükre l. a 691. és 747. jegyzeteket). A forrásokban először 1336-ban említik, s az esztergomi, valamint a győri káptalanban viselt tisztségeket, de pápai címek birtokába is jutott. 1350-ben csanádi püspök lett. 1356. augusztus 25-én nevezték ki kalocsai érsekké, itteni működése adatokkal 1358. november 9.-1367. április 16. közé datálható (l. Engel: Archontológia I. 65.), 1367. február 10-én áthelyezték az esztergomi érsekségbe, e tisztséget haláláig (1375) viselte. Magas jogi képzettségét diplomáciai küldetésekben kamatoztatta királya javára. Kalocsai időszakából egy pápai supplicatióját ismerjük (l. Bossányi: Reges ta II. 424. sz.). Személyére még l. Kollányi: Esztergomi kanonokok 46.; Juhász: Csanádi püspökség (1307-1386) 75-82.; Udvardy: Kalocsai érsekek 228-230.; Csukovits Enikő: Telegdi Tamás. In: KMTL 665-666. Főpapi pecsétjét l. Bodor-Fügedi-Takács: Főpapi pecsétek 49., Hl. X. tábla 48. kép. 785 Katona: História eritica X. 421. L. Fejér: CD IX/4. 71-73. Az oklevél szeptember 3-án kelt. VI 214
