Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
Thoroczkay Gábor: Előszó
X. században.86 így itt nem volt szükség az államszervezés fegyverekkel történő megvalósítására,87 István király keresztény uralkodóvá válása után saját kezdeti uralmi területének (a történelmi Felvidék nyugati fele, a Dunántúl legnagyobb része, valamint a Duna-Tisza köze) déli, Esztergomból a Dunán át is megközelíthető részén alakíthatott ki egy, a további missziók szempontjából is kulcsfontosságú egyházi központot. Az alapítás évszáma pontosan nem meghatározható, legkorábban talán 1002-re tehető. Az egyházmegye (ill. a székesegyház) védőszentjévé Szent Pál térítőapostol vált. Elképzelhető, hogy a püspökség eredeti területe kiterjedt a Duna másik oldalára, a későbbi pécsi egyházmegyére is, ahol az István fennhatóságát elismerő, de a keresztény térítés békés módszereivel nem meggyőzhető, jórészt mohamedán hitű, ill. kisebb részt pogány kálizkavar ún. fekete magyarok élhettek.88 Felmerült egy olyan elképzelés is, miszerint a későbbi csanádi püspökség területe, Ajtony territóriuma vagy más felfogás szerint törzsi országa, a nagyjából a Maros és az Al-Duna közötti régió is kezdetben Kalocsához tartozhatott (magunk ezt Ajtony önállóságának, Bizánc felé való közeledésének fényében kevéssé tartjuk valószínűnek).89 Kalocsa és Pécs egyházmegyéinek egykoron egy, a kalocsai püspökséghez (érsekséghez) való tartozásának hipotézisét támaszthatja alá az a tény is, hogy később hosszas vita alakult ki a két egyházkormányzati egység (valószínűleg a szétváláskor nem pontosan kijelölt) határvonaláról a Duna-Száva közén (azaz a Szerémségben).90 Napjaink történeti kutatásában azonban elterjedt nézet, hogy Kalocsán már kezdetben érsekséget hoztak létre, az alapítás időpontja pedig 1009-re tehető, amikor a pécsi püspökség határleíró oklevele hitelesnek minősülő elbeszélése szerint Azo ostiai bíboros püspök, pápai követ hazánkban járt.91 Az a fennmaradt diploma alapján bizonyos, hogy ekkor, a fekete magyarok erőszakkal történt megtérítése92 után 86 Györffy György: a 64. jegyzetben i. m. 33., 186.; Kristó Gyula: Levédi törzsszövetségétől Szent István államáig. Elvek és utak. Bp. 1980. 445., 467. (térkép); Uő: Érseki székhely és település. (Kalocsa az Árpád-korban). In: Koszta L. (szerk.): a 79. jegyzetben i. m. 9-20., különösen 17. stb. 87 Az államszervező harcokra legújabban 1. Kristó Gyula: Szent István király. Tudomány-Egyetem. Bp. 2001.60-67. 88 A fekete magyarok kilétére 1. pl. Kristó Gyula: A székelyek eredetéről. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 10. Szeged 1996. 46-47.; Uő: A fekete magyarok és a pécsi püspökség alapítása. In: Uő: írások Szent Istvánról és koráról. Szeged 2000. 79-87. stb. Feltűnő, hogy az Ungari nigriröl szóló összes kútfő (1. Az államalapítás korának írott forrásai. Szerk. Kristó Gyula. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 15. Szeged 1999. [A továbbiakban: ÁKÍF] 86-88., 91., 165-166., 168-169.) István hadjáratát a térítéssel hozza kapcsolatba, valamint - szemben az államszervező harcokkal - nincs sem hazai, sem külhoni híradásunk az uralkodóval szembeszálló törzsi vezető személyéről (miként ez az erdélyi Gyula, Ajtony, s az esetleg ily módon minősíthető dél-erdélyi Keán esetében fennáll). 89 A fenti elképzelést vö. Györffy Gy.: a 64. jegyzetben i. m. 178-179 (ez utóbbi oldalon 1. a térképet is!)., 183. 90 A határvitákra 1. Györffy Gy.: a 60. jegyzetben i. m. (1952) 338-339., (1953) 87-95.; Kristó Gy.: a 69. jegyzetben i. m. 283-284., 299-302.; a Szerémség felett az államalapítás korában érvényesülő magyar fennhatóságra pedig összefoglalóan még 1. Takács Miklós: Mitrovica. In: KMTL 460-461.; Kristó Gyula-Takács Miklós: Szerémség. In: uo. 642-643. 91 ÁKÍF 92-93. 92 Querfurti Brúnó német térítőérsek sikertelen missziós kísérleteire (megszakításokkal 1003-1008 között), valamint a fegyveres térítésre (1008 táján) összefoglalóan 1. Kristó Gy.: a 87. jegyzetben i. m. 63-65. XVIII
