Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

másként Nagyárki nevű falut, a kalocsai egyházmegyében évi 300 tiszta ezüst márka jövedelemmel, lefoglalva tartja, s ő maga valamint akkori elődje az érseki székben immár 26. éve tartja lefoglalva illetéktelenül és jogtalanul... Kelt Avignonban, április kalendae-jének 5. napján, pápaságunk 3. évében".705 Vajon jogos volt-e ez a panasz, nem tudni. Azt azonban tudjuk a pápai oklevelekből, hogy László ebben az évben meghalt és mivel az augusztus havi királyi oklevelek záradékában még szerepel, vagy ebben, vagy a következő hónapban halt meg, érsekségének 20. évében.706 34. IV. ISTVÁN 1342-től CCXIII. z 1338. Június kalendae-jének 8. napján"707

és az 1342. Január kalendae-jének 14. napján"708

kelt királyi oklevelek azt mondják: „a kalocsai szék üresedésben".

709

Mi volt az oka ennek a hosszú üresedésnek, azokból a panaszokból lehet összeszedni, amelyek Károly ellen a pápához befutottak.710

A magyar királyról a pápához súlyos panaszok érkeztek: „A kalocsai és bácsi egyesült egyházak érseki trónjának üresedése alatt a király tisztviselői a király hallgatása mellett lefoglalták a birtokokat, várakat, amelyek jogilag az egyházé voltak." És akkor Benedek figyelmeztette őt: „Vegye el a kezét a szent vagyontól és kövesse elődei példáját, akik az egyházakat birtokokkal gazdagították." Ekkor ő visszaírt a pápának: „Ez a magyar határok védelmében történt, nehogy az eretnek szerb király azon városok megtámadására áhítozzék." Benedek feladatul szabta az esztergomi érseknek, „hogy ezeket az érveket közokiratba foglalva küldje el az apostoli széknek." Mivel pedig Károly meggyanúsította László pécsi püspököt, hogy a kalocsai érseki szék után vágyakozik, a pápa a következő levélben 705 1337. március 28. 706 László érsek a Szatmár megyei Jánkról (ma Jánkmajtis) nevet nyerő, a 14-15. században jelentős szerepet játszó főnemesi családból származott, fivérei mind I. Károly király támogatói közé számítottak (l. Engel Pál: Jánki. In: KMTL 300.). Olvasható olyan elavult vélemény is, amely a családot a Dorozsma nemzetség ún. Szentmihályi ágából eredezteti (l. Karácsonyi: Magyar nemzetségek 444-445.), sőt a korábbi szakirodalom itáliai származásúként emlegette. Érseki kinevezése előtt ferences szerzetes volt, főpapként pedig a pálosokkal állt szoros kapcsolatban. Katona nem említi, hogy főpapi működése alatt újították fel a nándorfehérvári misszióspüspökséget (1322). I. Károly uralmának biztos támasza volt, számos bel- és külpolitikai lépésének volt végrehajtója (románok betelepítése Máramarosba stb.). Érseki és királyi udvari kancellári működése 1317. október 30.-1336. október 25. között igazolható, bár pápai kinevezését már 1317. augusztus 15-én elnyerte (l. Engel: Archontológia I. 65, 89.). Személyére még l. Udvardy: Kalocsai érsekek 190-198. Főpapi pecsétjét l. Bodor-Fügedi-Takács: Főpapi pecsétek 43-44., ill. VI. tábla 31. kép. 707 Május 25. 708 December 19. 709 Katona: História eritica IX. 298. 710 Uo. 149. *Л 201