Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

dolgokban a hagyományos kötelezve van a dolgok értékbeli fölbecsülésére a hagyományozó tulajdonos számára. És ugyanez a vélemény a hagyományozott pénzösszeg esetén, mely az állandó cserélés és keveredés folytán elfogy, amint elég világosan megjegyzi Bernard a „Zálogról" szóló „Cum constet" [részben]. De biztosan világos már, amint fönt mondtuk, hogy Krisztusnak és apostolainak voltak ilyenfajta dolgaik, amiket eladva és elajándékozva szétosztottak, amint a maguk vagy mások szüksége kívánta. Mégsem olvashatjuk sehol, hogy valakinek is beszámoltak ezen dolgok becsértékéről, vagy hogy a beszámolót elengedték volna nekik. Ezért, minden ellenkező értelmű hivatkozással szemben törvényesen következtethetünk arra, hogy Krisztusnak és apostolainak volt valami közös vagyonuk, nemcsak ami az egyszerű használatot, a dolgok használatát, hanem ami az igazi és teljes tulajdonjogot illeti." Nagy vigasztalás ez azok számára, akik úgy tulajdonosai a saját dolgaiknak, hogy szívüket nem láncolják azokhoz és ilyenformán „lelki szegények". CCVIII. Miután Csanád váradi prépostot az egri káptalan püspökévé választotta és az esztergomi érsek megerősítette „abban a reményben, hogy a szentséges atya, János, a római anyaszentegyház legfőbb pásztora érvényesíti", Temesvárott fölszentelték,691

„a tisztelendő atya, László úr kalocsai érsek jelenlétében, aki szintén beleegyezett és engedélyt adott neki, mivel az ő tartományába tartozott... Az Úr 1323. esztendejében." Az érsek jogkörébe tartozott az is, amit a pápai dokumentumok e szavakkal említenek:692

„Meghagyás a kalocsai érseknek, miszerint László választott zágrábi püspököt oldja föl a reá rótt kiközösítési ítélet alól, mivel ifjúkorában egykoron erőszakoskodott egyházi személyekkel. Kelt Avignonban, május kalendae-jének 16. napján, pápaságunk 11. évében."693

Ugyanebben az évben XXII. János Fábián minoritát, eretnek inkvizítort így ajánlja Magyarország érsekeinek és azok szuffraganeusainak:694 „Megkaptuk kedvelt fiunk, Fábián minorita panaszát, akit apostoli felhatalmazásunkkal különleges inkvizítorként küldtünk ki Szlavónia tartomány és a boszniai hercegség területére, eszerint - jóllehet boldog emlékű IV. Miklós pápa külön irattal a nevezett minorita rendre szándékozott bízni az eretnekség kivizsgálását a boszniai hercegségben - ... mégis kedvelt fiunk, zágrábi Mátyás, a prédikátor szerzetből... bizonyos nektek szóló levelet eszközölt ki tőlünk, mely szerint rátok akartuk bízni, hogy néhány prédikátor szerzetbeli testvért válasszatok ki... (Ezt az engedélyt itt visszavonja.). Kelt Avignonban, július kalendae-jén, pápaságunk 11. évében."695 Ez a nézeteltérés 691 Katona: História eritica VIII. 488. Az oklevél kelte 1323. január 23. L. Anjou-okit. VII. 23. sz.; MESIII. 22-23. Telegdi Csanád váradi püspököt (1323-1330), későbbi esztergomi érseket (1330-1349) 1323. január 23-án szentelték püspökké a domonkosok temesvári Szent László templomában. Telegdi Csanád személyére és a felszentelés körülményeire l. Petrovics István: Megjegyzések Telegdi Csanád egri püspökké szentelése kapcsán. In: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica 92 (1991) 43-50. 692 Uo. 558. L. Anjou-okit. XI. 153. sz.; Theiner: Hungária sacra I. 513-514 Az itt emiitett Kaboli László zágrábi püspök később kalocsai érsek lett (személyére l. a 732. jegyzetet). 693 1327. április 16. 694 Katona: História eritica VIII. 582. L. Anjou-okit. IX. 341. sz.; Theiner: Hungária sacral. 516-517. 695 1327. július 1. 197