Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

33.1. LÁSZLÓ 1317-től COIL *-^^ároly Róbert német nyelvű oklevelében, melyben a szászok kiváltságait 1312-ben megerősíti,680

a záradékban olvassuk „László testvér kalocsai érsek, királyi udvari kancellár". Ez nyilvánvalóan az írnokok tévedése. Ez a László ugyanis csak 1317-ben lett a kalocsai egyház főpásztora, az 1316. szeptember 5-én fölszentelt XXII. János következő levele alapján:681 „Tisztelendő testvérünknek, László kalocsai és bácsi érseknek... Egyéb törekvéseink közt, melyeket a gondokkal teljes és sokrétű munkával terhes pásztori hivatalunk gyakorlása rak vállainkra, az izgat különösen és hat ránk nyomasztólag, dörömböl eszünk kapuján, hogy az árván maradt egyházak élére - nehogy azok kárt szenvedjenek a huzamosabb üresedés hátrányai miatt, és azok javait és jogait, védnöki oltalom hiányában, gonosz emberek szándékos vakmerőséggel elfoglalják, rosszindulatú kezek széthordják - megfelelő pásztorokat állítsunk, gondos kormányzókat javasoljunk, hogy üdvös vezetésük, támaszuk és dicséretes kormányzásuk alatt lelkiekben gyarapodjanak. Jó ideje már, hogy a kalocsai és bácsi kánonilag egyesült egyházak, midőn boldogult Vince kalocsai és bácsi érsek halálával pásztor vigasza nélkül maradtak, kedvelt fiaink, az egyházak káptalanjai, összehívták mindazokat, akik megjelenni akartak, kötelesek voltak és megfelelő időpontban képesek voltak erre, s kedvelt fiunkat, Demetert, a nevezett kalocsai egyház prépostját szavazás útján megválasztották kalocsai és bácsi érsekké, majd a káptalanok kérésére a prépost is beleegyezett a rá esett választásba. Ezután pedig a prépost az apostoli székhez e tárgyban küldött személyes ügyvivői és követei útján, a boldog emlékű V. Kelemen pápától, elődünktől, a választási határozat bemutatása után kérte az apostoli hozzájárulással való megerősítést. Ezen választás megtárgyalása előtt azonban nevezett elődünk a halandók közös útjára lépett. Mikor pedig utána mi a legfőbb apostoli hatalomra emeltettünk, ugyanazon ügyvivők jelenlétünkben előadták az ügyet, mi pedig azt boldogult Raymund, Szent Potentianáról nevezett áldozópap bíborosra, valamint kedvelt fiainkra, San Adrian-i Napóleonra és Colonna Jakabra, a római anyaszentegyház szerpap bíborosaira bíztuk az ügyet kivizsgálás és jelentéstétel végett. A nevezett bíborosok megvitatva a választást, nekünk hitelesen beszámoltak az ügyről, mi pedig a választást ezután, nem a prépost személyének hibájából, hanem bizonyos más okok miatt az igazságosság követelésére töröltük, érvénytelennek és semmisnek ítéltük. Azután a archontológiai kutatások szerint 1312. december 29.-1315. június 6. között szerepel választott érsekként, míg 1317. május 22—szeptember 29. között üresedésben lévőnek tekintik az érseki széket (Engel: Archontológia I. 64.). A választott érsek személyére még l. Érdújhelyi Menyhért: Dömötör választott kalocsai érsek (1311-1317). In: Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat Evkönyve 16 (1900) 62-66.; Udvardy: Kalocsai érsekek 188-189. 680 Katona: História eritica VIII. 251. Valójában az oklevél eredetileg latin nyelven íródott 1317. november 12-én, amikor már László volt a kalocsai érsek. L. Fejér: CD VIII/1. 435-439.; Anjou-okit. IV. 634. sz. 681 Uo. 341. L. Anjou-okit. IV. 544. sz.; Theiner: Hungária sacra I. 459-460. 190