Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
Thoroczkay Gábor: Előszó
A kalocsai érsekség történeti kutatásának újabb, mind világi, mind egyházi részről bekövetkező (napjainkig is tartó) fellendülése az 1980-as évek második felében kezdődött. 1987-ben jelent meg Gyetvai Péter (1912-1988) tiszteletbeli kanonoknak, Grősz József érsek (1943-1961) egykoron börtönbe hurcolt irodaigazgatójának, majd a kalocsai papi otthon vezetőjének a monográfiája,67 amelyben jórészt később külön, jóval bővebb terjedelemben is - a Kalocsai Múzeumbarátok Köre jóvoltából - megjelent68 kutatásait adta közre a bácskai Tisza-menti helységek XVIII-XIX. századi egyház- és településtörténetéről. Munkája első harmadában viszont a déli magyar területek középkori és kora újkori egyházi históriájának vitatott kérdéseit is áttekintette. Egy évvel később Kristó Gyula, a szegedi tudományegyetem professzora, az Árpád-kor már akkor meghatározó tekintélyű szakértője jelentetett meg monográfiát a magyar vármegyerendszer (s azzal párhuzamosan az egyházi struktúrák) kialakulásáról, ahol részletesen, a kutatás irányát máig befolyásoló gondolatok felvetésével foglalkozott a kalocsai érsekség, ill. bácsi székhelye kialakulásának problematikájával (bővebben 1. alább).69 Már a politikai rendszerváltozás után, az 1990-es évek elején jelent meg a középkori kalocsai főpásztorok életrajzgyűjteménye, ill. a kalocsai főkáptalan középkori története (fennmaradt okleveleinek magyar nyelvű kivonataival) Udvardy József (1911-2000) tollából.70 A szerző Kalocsán, majd Rómában végezte teológiai tanulmányait, később a Kalocsai, majd annak megszűnése után a Szegedi Hittudományi Főiskola tanára volt. 1957-ben jánoshalmi plébános lett, majd kerületi esperes, s apáti címet is kapott. 1969-ben püspökké szentelték és a Csanádi Egyházmegye apostoli kormányzójává nevezték ki. A hierarchiát teljes ellenőrzés alatt tartó államhatalommal szemben szilárdan védelmezte az egyház jogait, így viszonylag későn, csak 1975-ben nyert végleges, megyéspüspöki kinevezést (nyugállományba 1987-ben vonult). 1983-ban kérésére változtatta a Szentszék püspökségének nevét Szeged-csanádira. A főpásztor évekig vezette a Magyar Katolikus Püspöki Kar egyháztörténeti bizottságát is. Udvardy József mindkét munkáját már az 1950-es években befejezte, s utána már nem volt ideje arra, hogy az újabb szakirodalommal is kiegészítse kéziratait, módosítsa eredményeit. így a XI-XIII. század vonatkozásában a ma ismert szinte teljes forrásanyagon alapuló, csak Katona István vállalkozásához mérhető érsekéletrajzok, valamint a káptalantörténet megjelenésekor mind bizonyos következtetéseit, mind szemléletét tekintve némileg elavultnak minősült. Ez azonban tudománytörténeti jelentőségéből semmit sem von le, hiszen így már a kalocsai főegyházmegyének is lett a XIX-XX. századi történetírás módszereivel összeállított, a középkori főpásztorok 67 Egyházi szervezés főleg az egykori déli magyar területeken és a bácskai Tisza mentén. Dissertationes Hungaricae ex história ecclesiae VII. München 1987. 68 A tiszai korona-kerület telepítéstörténete. I—III. Kalocsa 1992. 69 A vármegyék kialakulása Magyarországon. Nemzet és emlékezet. Bp. 1988., különösen 442-451. 70 A kalocsai érsekek életrajza (1000—1526). Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae XI. Köln 1991.; A kalocsai főszékeskáptalan története a középkorban. METEM-könyvek 3. Bp. 1992. Még 1. Uő: Kalocsai érsekség. 1. ~ története. In: Korai magyar történeti lexikon. (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula. Szerk. Engel Pál-Makk Ferenc. Bp. 1994. (a továbbiakban: KMTL) 317-318. XIV
