Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

mindent megtehettek, mégis - nézetünk szerint - hatalmatok e részéről le kell mondanotok, mert maga az Isten - akinek helytartói vagytok a földön - sem tesz meg mindent kormányzói és állapotbeli hatalmában, pedig végtelen hatalmában képes mindent megtenni. Ennélfogva tehát csak annyit kell megtennetek - hogy gyermeki bizalommal mondjuk - amit jogilag megtehettek. Mert nem származhat jogtalanság onnan, ahonnan a jogok kiindultak. Esedezünk tehát és alázatos odaadással kérjük Szentséged kegyelmét, méltóztassék visszaemlékezni, hogy szent elődeink velünk együtt, illetve mi azokkal együtt és azok után mennyit fáradoztunk a katolikus hit terjesztésében és gyarapításában, ahogy nyilvánvaló a mi gondosságunk és buzgalmunk a kunok nemrég történt megtérésében, ami ma is folyik, valamint a ruténeknek az apostoli szék iránti engedelmességének visszaállításában, akiknek követei vagy már odaértek, vagy a napokban fognak kellő tisztelettel hozzátok járulni. Gondoljon továbbá arra, hogy kész engedelmessségünkben, alázatos tiszteletünkben, az apostoli szék küldötteinek és más követeinek ranghoz illő és bőkezű fogadtatásában, az összes katolikus királyok és fejedelmek között az apostoli szék iránti szeretetünk nyilvánult meg. És ezeket a mi intézkedéseinket és legigazabb kéréseinket, legszentségesebb Atya, ne kárhoztassátok, sőt méginkább, hogy minket és országunk nagyjait, akik készek minden óhajtásotokra, tedd méltán készségesebbé, azzal hogy atya módjára elismeritek ezt a törvényesen tett kérelmet az érseki jogok összességével egyetemben. Máskülönben nemcsak a mi, hanem nézetünk szerint e vonatkozásban az isteni akarattal is ellenkeztek, hiszen az egész papság, a fejedelem és a nép, a szegények éppúgy, mint a gazdagok, a kicsiktől a nagyokig mindnyájan kérik és vágyják, hogy a főtisztelendő Benedek atyánkat az esztergomi egyház fejévé és pásztorává léptesd elő, s hogy a nép módján avagy laikus módon mondjuk: a nép szava Isten szava és a tömeg véleménye a jövendölés alakját veszi fel. Kelt a Nyulak szigetén, március idusának 5. napján, az 1252. évben."572 Ennél az évnél tünteti föl Péterfy „Benedek kalocsai érsek" pecsétjét,573

amelyet a következő oklevélről vett át: „Mi, a bácsi egyház káptalanja, tudtul adjuk... hogy Gergely nemes, Tamás bán fia, tisztelendő atyánk és urunk, Benedek, Isten kegyelméből kalocsai érsek megkeresése és megkérdezése nélkül, bizonyos Füzegy nevű földet, mely az érseki földdel egybefüggő és határos, megvásárolt Petkutól és testvéreitől, Gergely fiaitól és mikor maga érsek urunk megkereste az eladót és vevőt, ugyanazon Gergely a Füzegy nevű föld felerészét... köteles volt újból eladni 15 márka ezüstért. De sem az érsek úr, sem mi nem tudtuk megfizetni a 15 márkát nagy ínségünk miatt, mely a tatárdúlás óta szorongatott bennünket... tehát szorgos megbeszélést tartva érsek urunkkal, mivel a Füzegy nevű föld felerészét az érseki föld nem nélkülözheti és a 15 márkát megfizetni nem tudjuk... beleegyezésünkkel... az érsek úr egy Pethul nevű földet Iván mesternek... adott örökös birtokul, maga Iván mester pedig megvette nekünk az érsekség részére a Fizek nevű föld felerészét 15 márkáért. Ennek nagyobb biztosítékául az érsek úr jelen írásra saját pecsétjét tétette... Történt a kegyelem 1252. évében, Jób bácsi prépost, András olvasókanonok, Simon éneklőkanonok, Benedek bácsi, Simon szerémi főesperesek, Adorján bácsi őrkanonok, 572 Március 11. Az oklevél valójában 1253. május 11-én kelt. 573 Péterfy II. 14. L. Bodor-Fügedi-Takács: Főpapi pecsétek 38., ill. II. tábla 5. kép. 164