Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

jóvá:551 „Az esztergomi nagyobb és a Szent György egyház, valamint a győri egyház prépostjainak... Mivel a kalocsai egyház üresedésben van, kedvelt fiaink: az ottani káptalan, kedvelt fiunkat, a fehérvári prépostot, egy szívvel, egy lélekkel pásztorukká választották. Helyesen, mivel maga a prépost - amint hitelt érdemlő jelentésből megtudtuk - lelki és világi ügyekben körültekintő, dicséretes életre és jó viszonyra való törekvésével magát Isten és emberek előtt kedvesnek mutató, ezért mi, engedve a káptalan kérésének, meghagyjuk, miszerint, hacsak nevezett prépost ellen valamiféle ellenző nem mutatkozik, őt a kalocsai egyház pásztorául engedjétek. Mi ugyanis az ő megválasztását, még akkor is, ha valami hiányosságot találtatok benne - amit hatalmunk teljességéből pótlunk - apostoli hatalmunkból megerősítjük, és magatok mellé véve kánonjogilag előírt számban a szuffraganeusokat, a fölszentelés szolgálatát végezzétek el rajta és utána a római anyaszentegyház nevében vegyétek ki tőle a szokásos hűségesküt... Kelt Anagniban, július idusán, az első évben." CLXVTII. A megerősítés után Benedeket már nem „választott"-nak írják abban az oklevélben, melyet Béla a kereszteseknek adott a következő záradékkal:552

„Kelt tisztelendő Benedek atya kalocsai érsek, udvari kancellárunk kezével, az úr 1243. esztendejében." Ugyanígy szerepel a záradékban egy következő, 1244. évi oklevélben.553

Ugyanekkor a pápa rábízta a veszprémi püspök megválasztásának kivizsgálását:554

„Krisztusban kedvelt fiunk, Magyarország jeles királyának '•észéről panasz érkezett hozzánk, miszerint az ország ősi, jóváhagyott és eddig békességgel szem előtt tartott szokása szerint a főpapok megválasztásánál a király beleegyezését kell kérni, de a veszprémi kanonokok ezzel a szokásjoggal meggondolatlanul szembeszállva, az ő beleegyezését egyáltalán nem keresve -amint pedig kellett volna -, pedig igencsak megtehették volna és jog szerint kellett volna is, Zelandius mestert, kanonoktársukat veszprémi püspökké választották. Ezt a választást tisztelendő testvérünk, az esztergomi érsek, helyi metropolita, a hozzánk benyújtott fellebbezés után megerősítette. Egyébként a tatárdúlás után ő maga is, valamint az ország más főpapjai és papjai a király jogait és szabadságait saját akaratuk szerint nyirbálják meg a király nem csekély hátrányára és sérelmére. Mivel pedig a részünkről különleges előzékenységben részesülő királyon esett sérelmeket állandóvá tenni nem akarjuk, nem is kötelességünk, sőt közismerten elszenvedett válságában atyai szeretettel együttérezve oldala mellett szándékozunk állni és hasznára kívánunk lenni szorult helyzeteiben, testvérségednek meghagyjuk, miszerint az összes előrebocsátott dologban szorgosan puhatold ki az igazságot és amit találtál, nekünk híven megírni el ne mulaszd, hogy a megfelelő eljárásról intézkedjünk... Kelt Lyonban, március kalendae-jének 2. napján, a 2. évben."555

Úgy látszik, Béla újra kegyébe fogadta Zelandiust, mivel okleveleiben ezentúl olvasható a záradékban. Ebből az is kitűnik, hogy a megválasztottat abban az időben a királynak be kellett mutatni és tőle beleegyezést kellett kérni. 551 Katona: História eritica VI. 2. L. Potthast 11091. sz.; Theiner: Hungária sacra 1. 187. 552 Katona: História eritica VI. 4. Az oklevél valójában 1247. június 2-án kelt. L. Reg. Arp. 853. sz. 553 Uo. 47. L. Reg. Arp. 781. sz. 554 Uo. 56. L Potthast 11567. sz.; Theiner: Hungária sacra I. 193. 555 1245. február 28. 159