Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
igen felindult, hogy néhány rabló annyi derék embert meg tudott zavarni, de még jobban azon, hogy maga a király övéi előtt gyávának mutatkozott. Ezért néhány emberével kiment, hogy összecsapjon azokkal. De a tatárok megfordulva lassan hátrálni kezdtek. Mikor ezt az érsek látta, teljes vágtában utánuk ment. Végül egy mocsaras területre jutottak, azok szélsebesen átkeltek rajta. Az érsek ezt nem vette észre, és beérve őket belevágtatott, de a súlyos fegyverek őt is, embereit is lehúzták, se átvergődni, se visszajönni nem tudtak. Amazok pedig szélsebesen visszatértek, körülvették a lápot, nyílzáporral árasztották el, és ott mindnyájukat megölték. Az érsek 3-4 emberével kievickélve csúfosan visszament Pest városába." CLXVI. Ez volt az előjátéka annak a nagyobb vésznek, mely 1241-ben magát Ugrint s vele együtt majdnem az egész országot elnyelte. „Midőn a tatárok - írja Rogerius540 - éjjel-nappal égették a környék falvait, a kalocsai érsek sürgette a királyt, hogy seregével vonuljon ki ellenük. Tehát... miután az ország nagyobb számú serege megérkezett, a király megmozdult seregével, kivonult és lassan-lassan kezdett ellenük nyomulni." Miután a Sajóhoz érkeztek541 - beszéli el Tamás főesperes - „Kálmán király fegyveres osztagaival kivonult a táborból, követte Ugrin érsek saját csapatával. Ugyanis maga is harcias volt, csatára kész és vakmerő... Kálmán király és Ugrin érsek... mint derék férfiakhoz illik, nem adták át magukat a békés szendergésnek, mint a többiek, hanem az egész éjszakát fegyverben virrasztva töltötték, majd mikor meghallották a lármát, tüstént kirontottak a táborból. Azután fegyvereiket készenlétben tartva egy ékben csoportosultak és merészen az ellenség soraira rontottak és egy ideig nagy vitézséggel harcoltak. De mivel igen kevesen voltak a tatárok szinte védtelennek látszó tömegével összehasonlítva, akik mint a sáskák, lassan rajzottak elő a földből, mikor környezetükből már többen elvesztek, visszatértek a táborba. Ugrin tehát, mint aki szilárd szabadságérzetében rendíthetetlen volt, harsány hangon kezdte korholni a király nemtörődömségéért, a magyar bárókat pedig mind tunya kábultsággal vádolta, mivel ekkora veszedelem közepette nem törődnek életükkel és nem akarnak az egész országnak segítségére menni... végül Ugrin nagy hősiességgel az ellenség legsűrűbb tömegébe rohant, úgyhogy mint a sújtó villám elől ordítva tágultak előle." Rogerius is dicsérettel emlékezik meg Ugrinról akár akkor, mikor buzdító szavait a királyéval kapcsolja össze:542 „...a király és a kalocsai érsek... se fenyegetéssel, se kedves, se intő szóval nem tudtak már egyeseket csatára késztetni, hiszen hajnaltól délig álltak ilyen nyomorúságos helyzetben...", akár akkor, mikor az elesetteket írja le:543 „Az egyháznagyok közül elestek: Mátyás esztergomi érsek, akit a király nagyon kedvelt, részben hűségéért, részben, mert közös dajkájuk volt, továbbá nagyon bízott nehéz helyzetekben adott tanácsaiban. Ugolin kalocsai érsek, aki a legelőkelőbb nemzetségből származott és képes volt intézni a világ nagy és bonyolult ügyeit, az apróságokkal nem törődve, ő volt az, akinek önbizalmától a magyar nemesek föllélegeztek és ő volt az, 540 Uo. 25. fejezet. L. uo. 567. 541 História Salonitana 37. fejezet. Helyesen 36. fejezet. L. Racki: História Salonitana 161-162. 542 Siralmas ének 28. fejezet. L SRHJ1. 570. 543 Uo. 30. fejezet. L. uo. 572. 157
