Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
Magyarország egy bizonyos részének mintájára, amelyet innenső Szerémségnek hívnak, a király fentnevezett nővére teljesen tetszése szerint igazgat olyannyira, hogy az érsekség alá tartozó papok közül egyet a nagyobbik és az ottani lakók által püspökinek nevezett templom gondnokának tett meg arra az időre, míg rendelkezünk felőle. Márpedig rendelkeznünk kellett, mert a görög szertartást követte és még nem engedelmeskedett az apostoli széknek. Az érsek tehát alázatosan kérte, hogy a nevezett templomot kegyeskedjünk az új püspökséghez csatolni, melyet engedélyünkkel az innenső Szerémségben kell felállítania, mert az közelebb esik a kalocsai egyházhoz és határos vele, legfőképpen pedig azért, mert az apostoli szék tisztségéhez tartozik, hogy az ott lakó szlávok és görögök a latin szertartású istentiszteletre és szentségekre térjenek át, s ha lehet, engedelmeskedjenek a római egyháznak. E tárgyban ítélőképességedre bízzuk apostoli iratunk által, miszerint, ha abban az egyházban van püspök és a római egyháznak engedelmeskedni akar, azt el ne mulaszd befogadni, anélkül, hogy idegen jogot megsértenél. Ha pedig nincs püspök abban az egyházban, vagy ha van is, de nem akar az apostoli szék engedelmességére térni, akkor hozzájárulásunkra támaszkodva az említett egyházat csatold az új püspökséghez. Kelt Perugiában, március nonae-jének 5. napján, pápaságunk 2. évében."503 Ha tehát ezt a püspöki templomot, amely Szent Iraeneusnak volt szentelve, csatolták az új kői püspökséghez, melynek nem Szent Iraeneus, hanem Szent István volt a védőszentje, akkor megfelelően meg lehet magyarázni, miért nevezik a szerémi püspököket az oklevelekben néha „Szent Iraeneus és a kői egyházak püspökeinek". Talán ugyanez a püspökség volt „Beleknese fiainak a földjén", amelyet már János, Ugrin elődje, meg akart szerezni az apostoli széknek és saját érsekségének, mint föntebb láttuk. Az azonban bizonyos, hogy az a túlsó Szeremben vagyis a Száván túl, a kői püspökség pedig az innenső Szerémségben feküdt, a Száván innen, ilyenformán valószínűleg a mai Panoster helyén. CLX. Koller azon a véleményen van,504 hogy a szerémi püspök „csak segéd-, nem pedig megyéspüspök volt és nem a túlsó Szerémséget csatolták az új püspökséghez. Ugyanis a vatikáni gyűjteményes lengyel-magyar kódexből, az 1332. és következő években kitűnik, hogy a szerémi püspöknek semmiféle egyházmegyéje nem volt. Mert bár abban a kódexben az egyes püspökségek fizetései külön-külön vannak számba véve, a szerémi egyházmegye fizetése sehol se tűnik elő, sőt a szerémi terület egyházai főesperesükkel együtt a kalocsai egyházmegyébe vannak beszámítva, ezek közé vegyítve nevezi meg a szerémi püspököt egyházával és káptalanjával együtt a következő szavakkal: »Az Úr 1338. esztendejében a szerémi püspök fizetett a kői egyház káptalanja helyett 8 márkát...«" Valóban 1231. március 20-án Gergely pápának a szerémi püspököt írásban kellett megvédeni a szerémi főesperes elhamarkodott vakmerőségétől, aki joghatóságot akart fölötte gyakorolni:505 „Gergely... tisztelendő testvérünknek, a kalocsai érseknek... Mivel az alsóbbrendű a nagyobbat nem tudja feloldani vagy megkötni, hanem szabály szerint a nagyobb kötözi meg vagy oldja föl az 503 1229. március 3. 504 Koller II. 20-23. 505 A regisztrumból, az 5. év 197. levele. L. Potthast 8899. sz.; Theiner: Hungária sacra I. 103. 151
