Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
azt hiszi, hogy Istent [meg lehet csalni], akiből legkevésbé sem lehet gúnyt űzni az apostol szerint, hanem ő teszi csúffá a csúfolódókat. Te eddig nem törődtél azzal, hogy a nevezett eretnekek ellen indulj, pedig az érsek többször is megkeresett e tárgyban, és ha egyáltalán semmit sem kaptál volna ezért, akkor is köteles lennél szívből üldözni a hitszegőket, hogy hited bizonyossága még világosabban kitűnjék. Mivel tehát Istennek nem tetszik a hűtlen ígéret és nem tételezhető föl, hogy az embertársainak adott szavát megtartja az olyan, aki magához az igazsághoz nem őszintén ragaszkodik, kérjük nemességedet, intjük és szorgosan buzdítjuk, miszerint ígéretedet híven teljesítsd és a nevezett érsekkel férfiasan és erődnek megfelelően indulj az említett eretnekek ellen, hogy szívből szolgálván Krisztus ügyét, a jelenben hálát, a jövőben dicsőséget érdemelj. Egyébként, nehogy előtted üdvösséged rovására meghunyászkodjunk, kedvelt fiainknak, a prépostnak és Hippolit mester kanonoknak - mindketten Fehérvárról, a veszprémi egyházmegyéből valók - levelünkben felhatalmazást adtunk, hogy téged ígéreted teljesítésére, amit súlyos bűn nélkül el nem hanyagolhatsz, kényszerítsenek, akár egyházi megrovással is, fellebbezés lehetősége nélkül, miután az igazságot felderítették. Kelt Lateránban, február kalendae-jének 18. napján, pápaságunk 11. évében."495 Az itt említett Margit, úgy vélem, III. Béla leánya volt, aki először Izsák görög császárhoz, majd Bonifác montferrati őrgrófhoz ment feleségül és ebből a házasságból származott János nevű fia, akihez a pápai levél íródott, mikor második férjének halála után Magyarországba, szülőhazájába költözött. Azt is feltételezhetjük, hogy testvére, II. András, az immár másodszor megözvegyültnek a túlsó Szerémséget adta, amiről hamarosan megemlékezünk.496 495 1227. január 15. 496 A Szávától délre eső területeknek a bogumil eretnekségtől való megtisztítása -sa terület magyar fennhatóság alá vonása - a XIII. század elejétől kezdve tartozott a magyar külpolitika és a hazai katolikus egyház missziós munkájának prioritásai közé. Ennek a tevékenységnek Ugrin érsek kiemelkedő alakja volt, többször hajtott végre, ill. tervezett keresztes hadjáratokat az eretnek területekre. Később, 1224-ben megszerezte egyházmegyéjének Boszniát (amely ekkor a Boszna folyó felső folyása melletti területeket jelentette), Sót (a mai bosznia-hercegovinai Tuzlát), valamint Ozorát (a Boszna bal oldali, ilyen nevű mellékfolyójának tágabb környékét), s a horvátországi Pozsegavár birtokba vétele (amely Ugrin haláláig volt az érsekségé) is a térítőtevékenység kiterjesztésével hozható kapcsolatba. A bosnyák területek az 1230-as évek első felétől lényegében magyar hűbéri függésbe kerüllek (ekkor már helyi, ill. magyarországi előkelők uralták), s ugyanezekben az években az eretnekellenes harc jegyében újjászervezték a boszniai püspökséget is, amely 1247-ben lett - nem tartósan - Kalocsa tartománybeli egyházmegyéje (1250-ben Boszniából kiszorulva pedig a Valkó megyei Diakóvárra — ma a horvátországi Dakovo - került át a székhelye). A püspökség véglegesen 1334-től tekinthető a magyarországi egyházi struktúra részének. Az utolsó itt idézett pápai levélben említett Margit (f 1229 után) III. Béla leánya volt, aki fiatalon II. Isaakios Angelos bizánci császár (1185-1195, 1203-1204) , majd Bonifác későbbi thesszalonikéi király (f 1207) felesége lett, végül harmadszor egy flandriai származású lovaghoz ment férjhez. 1222 után visszatért Magyarországra, s testvére, II. András délvidéki országrészek kormányzását bízta rá (személyére l. L. Täutu: Margherita di Ungheria impératrice de Bisanzio. In: Antemurale 3 [1956] 51-79.; Makk Ferenc: Margit 2. In: KMTL 443.). A pápai levélben Jánosként emlegetett (a bizánci császárral kötött házasságából származó) fiát Kalojan néven tartja számon a történeti kutatás, aki 1235-1242 között anyja egykori területét, a Szerémséget kormányozta, s 1259 táján hunyt el (személyére l. Makk Ferenc: Kalojan. In: 148
