Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

engedett dolog volt, ha esküt tett rá, hogy az ilyen elidegenítéseket nem vonja vissza, és éppen ezért egyáltalán nem kell megtartani."473 CL. Mivel pedig Ugrin, aki csak nemrég tért vissza András királlyal Palesztinából, új szent hadjárat vállalására buzdult föl és erre ösztönözte a nádorispánt, Róbert veszprémi püspököt és többeket, Honorius megdicsérve buzgalmát a következő levelet küldte neki:474

„...jóindulattal vettük testvérséged levelét és a benne foglaltakat gondosan megjegyeztük, ájtatosságodat az Úrban méltó dicséretekkel kedveljük azért, mert belőle láttuk, hogy másokat példaadással, munkálkodással a keresztrefeszített szolgálatára hívogatsz, s mint az Úrnak igazi tanítványa az evangélium igéje szerint kezdtél cselekedni és tanítani, keresztet tűztél válladra, hogy másokat hathatósabban lelkesíthess erre. Ezért ujjongunk az Úrban, neked meg különlegesen örvendezünk, mert téged a mi kezeink ültettek el az Úr házában és mint a vizek folyása mentén elültetett fa, bőséges gyümölcsöt hoztál és példád nyomán - leveled szerint - ...a nádorispán sok más magyar nemessel együtt fölvette a keresztet, s közülük néhányan gyors menetben, mások pedig jóval később akarnak utazni. Te és tisztelendő testvérünk, Róbert veszprémi püspök más nemes kereszttel megjelöltekkel együtt úgy döntöttetek, hogy a legközelebbi húsvéttól egy évre az összes magyar keresztesek áthajóznak és ennek jóváhagyását kérted az apostoli széktől. Mivel azonban nem lehetünk biztosak abban, hogyan kellene a tengerentúli részeken Krisztus szolgálatában álló keresztesek ügyét meghatározni, úgy gondoltuk, hogy az említett határidő jóváhagyása fölött jelenleg napirendre térünk. Mivel pedig az emberi nem Megváltója az irgalmasság ezen cselekedetében ajtót nyitott a keresztény népnek, testvérségedet kérjük, intjük és buzdítjuk és az apostoli irat által meghagyjuk, miszerint az említett püspökkel együtt minden lehető módon igyekezz azon munkálkodni, hogy a legközelebbi húsvéton vagy Keresztelő Szent János következő születésnapján ne nyúljon túl a mondott határidő. Kelt Orvietóban, július nonae-jén, a 4. évben".475 Nem tudjuk, mi akadályozta meg Ugrint, hogy a tervezett szent hadjáratot a többi keresztesekkel együtt újból teljesítse. 473 A sokáig 1220-ra datált "Intellecto" kezdetű dekretális (amelynek némileg rövidebb szövegű változatai 1225. július 15-én keltek Béla ifjabb királyhoz, a későbbi IV. Bélához, valamint éppen Ugrin érsekhez) II. András ekkor már két évtizede kisebb-nagyobb megszakításokkal gyakorolt mértéktelen birtokadományozási politikáját kárhoztatja. A birtokelidegenítések elleni fellépést, s így valójában a korona jogainak védelméért való pápai felszólalást valószínűleg az ifjabb király és a magyar klérus (így az akkor rangelső főpapnak számító Ugrin) kérelmezhette III. Honoriustól, de a magyar belpolitikába való beavatkozást a Német Lovagrendnek az országból való eltávolítása is motiválhatta. A dokumentum András koronázási esküjét említő szavainak kevés hitele van, de itt nem idézett szakasza már az 1222. évi Aranybulla ismeretéről tanúskodik. A továbbiakban a kánonjogi kollekciókba is bekerülő dekretális (l. a 471. jegyzetet) alapul szolgált Béla király későbbi birtokvisszavételeihez (1228-1231, 1235-1239). A vonatkozó szakirodalomból I. J. R. Sweeney: The Decretal Intellecto and the Hungarian Golden Bull of 1222. In: Album Elemér Mályusz. Bruxelles 1976. 89-96.; Bonis György: Decretalis Intellecto. (III. Honorius a koronajavak elidegeníthetetlenségéről). In: Történelmi Szemle 17 (1974) 24-31.; Kristó: Magyarország története 1339-1340. 474 Katona: História eritica V. 339. L. Potthast 6292. sz.; Theiner: Hungária sacra I. 23. 475 1220. július 7. 143