Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
alázatosságotokat méltán tudjuk ajánlani. Kelt Rómában... október nonae-jének 2. napján, pápaságunk 8. évében."411 CXXXVI. Nem tudom, hogy a kalocsai káptalan az egyháza miféle sérelmétől félt érsekének áthelyezése miatt, mert a pápa a következő levélben kívánta biztosítani jogait:412 „Ince... kedvelt fiainak, a kalocsai káptalannak... Bár a szükségtől kényszerítve úgy határoztunk, hogy a ti érseketeket az esztergomi érsekségbe helyezzük át, mégsem akarjuk, hogy az ilyen áthelyezés miatt egyházatokat jogában vagy méltóságában valami sérelem érje, azért nektek ez ügyben bizonyságul jelen levelünket határoztuk kiküldeni. Kelt Rómában... október idusának 2. napján, pápaságunk 8. évében."413 Ezt a hányatott sorsú János érseket, sokan Gertrúd királyné testvérének tartották. De ez a nézet túlontúl is megcáfolható Ince fenn idézett szavaival: „Nem tudtunk annak az egyháznak más olyan megfelelő személyről gondoskodni, aki Magyarországból származott, idegent nem akartunk élére állítani." Mivel azonban Ince János személyében gondoskodott az esztergomi egyházról, nem lehetett idegen származású, nem volt meráni, mely Gertrúd hazája volt, hanem Magyarországról származott. Egyébként János közel húsz évig állt az esztergomi egyház élén, mely úgy tartják, hogy 1224-ben már üresedésben volt. A kérelmezésre és a választásra sincs példa hazánk történetében János áthelyezése előtt. Mindenesetre Szent Istvánról azt 411 1205. október 6. 412 Katona: História eritica V. 13. L. Potthast 2591. sz.; MES I. 181-182. A 395., 408., 410. és a jelen jegyzetekhez tartozó dokumentumok bő terjedelemben írják le, hogy hogyan került János kalocsai érsek az esztergomi székbe. Csák nembeli Ugrin esztergomi érsek halála után, 1204 nyarán az esztergomi kanonokok Jánost kérelmezték (posztulálták) a pápától főpásztoruknak. Erre az eljárásra azért volt szükség, mert itt a kijelölt személy kánonjogi értelemben nem volt választható (már felszentelt püspök volt), s ilyenkor a pápa döntött az áthelyezésről (a választásra jogosult testület ajánlásának figyelembevételével). A kalocsai érseket Imre király (s később egy ideig András herceg mint kormányzó) is támogatta. A káptalan döntését az esztergomi provincia tartománybeli püspökei megóvták Rómában (többek között nehezményezve a választási folyamatból való kihagyásukat, s kifogásolták a kalocsai érsek személyét is). A pápa a Jánost támogatók érveinek meghallgatása után mindkét felet Rómába hívta, hogy dönthessen az ügyben (1204. november 22.). Imre király halála után a kanonokok egy része azonban Kalán pécsi püspököt választolta meg érsekké, de ezt a káptalan többi tagja és a szuffraganeus püspökök is ellenezték (támogatta viszont András). III. Ince nem fogadta el Kalánt, s kötött határidőn belül újbóli választásra vagy posztulációra szólította fel az esztergomi káptalant (1205. június 22.). A káptalannak a pápai mandátumok különböző értelmezéséből fakadó döntésképtelensége miatt végül az egyházfő határozott: az akkor már a tartománybeli püspökök által is javasolt János kalocsai főpapot nevezte ki esztergomi érsekké, áthelyezvén őt a kalocsai székből (1205. október 6.), a kalocsai káptalannak pedig vigasztaló levelet küldött (1205. október 14.). Ha Asztrik-Anasztáz vitatott sorsát nem tekintjük, akkor ez volt az első eset, hogy a kalocsai provincia feje Esztergomba került. A számos kánonjogi problémát felvető eljárás dokumentumai később bekerültek az évszázadokig hatályos egyházjogot tartalmazó XIII. századi dekretális-gyűjteményekbe is (X1, 5, 4. L. Friedberg 47-48. oszlop). Az érsekválasztás történetére és jogi kérdéseire I. J. R. Sweeney: III. Ince és az esztergomi érsekválasztási vita. (A Bone Memorie II. dekretális történeti háttere). In: Aetas 1993. 1. sz. 147-169. 413 1205. október 14. 127
