Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
Tabajdét, a megyeri egyház teljes kerületéét; az alábbi falvak bárányait: Sármégy, az apát Ihászija, Vdla, Orckarján, Kisdalocsa, Nagydalocsa, Posziba, Kecel, Szent. Mindezeket nektek főtisztelendő testvérünk, a kalocsai érsek átadta, úgyhogy a fentieket mind jogosan és ellentmondás nélkül birtokoljátok s miként ugyanezen érsek hiteles irata teljességgel magában foglalja, nektek és általatok egyházatoknak apostoli tekintélyünkkel megerősítjük... Kelt Rómában, Szent Péternél, június idusán."370 Az elavult és elrontott nevektől hemzsegő irattól nem sokban üt el egy másik, melyet szintén III. Ince intézett Imre királyhoz ilyenformán:371 „Tudd meg, hogy tisztelendő testvérünk, a kalocsai érsek jelentésében eljutott apostoli audienciánkhoz, miszerint az ő egyházmegyéjében számos község van, melyben szlávok laknak, akik megtagadják a nevezett érsektől a tizedet. Minthogy bízunk királyi felségedben és reméljük, hogy az egyházakat és azok szolgáit szereted és őseid példája szerint ügyelsz azok javaira, kérjük kegyelmességedet... a rád ruházott hatalomnál fogva, az említett szlávokat az érseknek járó tized hiány nélküli megfizetésére kényszeríteni el ne mulasszad. Kelt Lateránban, január kalendae-jének 9. napján."372 Ezek a szlávok valószínűleg nem a Duna-Tisza közén, hanem a mai Szlavónia területén laktak. A már a bácsi egyházzal egyesült kalocsai egyházmegye határai ugyanis a szerémségi tartományt is magukban foglalták. CXVI. Ezen pápai oklevelek mutatják, hogy Saul szigorúan ügyelt egyházmegyéje jogaira. Az előbbi beszédes tanúja annak, hogy érseki egyháza kanonokjainak javát igyekezett előmozdítani és sovány jövedelmüket a sajátjából felemelni. A káptalan iránt tanúsított bőkezűségének újabb bizonyítéka azon adomány, amelyet III. Ince 1198-ban a következőkben ismer el érvényesnek:373 „A kalocsai érseknek... a Szűz Máriáról nevezett iothi, a Szent Móricról nevezett bothi és az untai egyházat, amelyeket szándékod szerint és káptalanod beleegyezésével a kalocsai prépostságnak adtál, ami előrelátóan történt, és a kalocsai prépost azokat jogosan és háborítatlanul birtokolja, apostoli hozzájárulásunkkal megerősítjük." Nem tudom, milyen alapon lehetett ebből az oklevélből kiokoskodni azt a három prépostságot, amelyeket a kalocsai évkönyvek említenek. Mert a három egyház - loth, Both, Unta -azzal, hogy a kalocsai prépostnak adományozták őket, nem lett prépostság és sehol sem mondják, hogy Saul 1198-ban alapította ezeket az egyházakat, hanem csak azt, hogy adományozta. Egyébként Saulnak a kalocsai káptalan iránt tanúsított bőkezűségét a későbbi érsekek ragyogóan utánozták. Ennek megnyilvánulását különösen a mohácsi vész után látjuk majd, amikor a pusztaságból helyreállították. 370 1198. június 13. 371 Katona: História eritica IV. 509. L. Potthast 497. sz.; Theiner: Monumenta Slavorum I. 4. Az itt említett szlávok ortodox vallásúak lehettek. 372 1198. december 22. 373 Katona: História eritica IV. 510. Az 1198. március 2-án kelt bullát l. Potthast 35. sz.; Fejér: CD 11. 335. Az itt említett egyházakra még l. a 117. jegyzetet. 112
