Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

várost, mint főpásztori székhelyet, valamint Manuél útját, melyet a Száván, majd a Dunán átkelve Pagatzionig megtett, könnyen meggyőződhetünk, hogy a görög író a „bácsi" nevet Pagatzionra torzította. Ebben az időben a kalocsaival már egyesült Bács tényleg érseki székhelye volt a Szerémségnek, ahol e néven a következő században alakult püspökség. IV. István oklevele, melynek zárószövegét föntebb közöltük, mutatja, hogy Mikó ekkor ennek az érsekségnek az élén állott. Igen nehéz lehetett a helyzete, mert a Bácsot körülvevő görögök miatt IV. István pártja mellé kellett állnia. Cl. De, amint lehetett, Mikó visszatért III. István hűségére. A király ugyanis nem sokkal később, mikor néhány pozsonyinak nemességet adományozott, így említi:326 „Az én nemeseim jelenlétében, úgymint Lukács érsek, Niko (Miko) érsek... A megtestesülés 1165. évében." Mikó székhelye ugyan itt nincs jelölve, de mivel Lukács esztergomi volt, abban nem lehet kételkedni, hogy ő meg kalocsai vagy bácsi volt. Azért, mert ezt a Mikót hol kalocsai, hol bácsi érseknek írják, senki se mondta, hogy más volt a kalocsai érsek, mikor őt bácsinak írták, hanem inkább azt, hogy a már egyesített két széket ugyanaz töltötte be. Éppen így lehetett, mivel Simont csak kalocsai érseknek írják az 1135. évnél, Muchiát pedig csak bácsi érseknek az 1142. évnél, senki sem következtette - nagyon helyesen - hogy Simon csak a kalocsai, Muchia pedig csak a bácsi főpapi szék élén állt, hanem inkább, hogy mindkettő mindkettőén, mivel egyetlen bácsi érsek nevét sem olvashatjuk, amikor Simon kalocsai érseket megnevezik és egyetlen kalocsaiét sem, amikor Muchia bácsi érsekről írnak. Amikor tehát abból, hogy Mikót majd az egyik, majd a másik székhely érsekének nevezik, helyesen következtetjük azt, hogy a két székhely már egyesült. Ennek megfelelően abból, hogy Mikó előtt más kalocsai és más bácsi érseket találunk, mi azt bizonyítjuk, hogy a két székhely Mikó előtt egyesült, s így Mikó akár az egyik, akár a másik érsekének hívathatta magát, viszont Mikó elődei vagy csak az egyik vagy csak a másik székhely érsekének nevezhették magukat, sőt ezért kell úgy mondanunk, hogy ugyanazon időben mindegyiknek más volt a főpásztora. Egyébként Mikó érsekségét Pray 1169-ig terjeszti ki, de mivel ezt bizonyítékkal nem támasztja alá, jogos kételyt hagyott hátra nekünk ez évet illetően.327 326 Katona: História eritica IV. 142. L. Árpád-kori oklevelek 73. 327 Mikó érseksége alatt (1163-1164 táján) adták ki azt az eredetiben fennmaradt oklevelet, amelyben Gab fia Botost kiemelik a kalocsai egyház szolgaságából, s közszabadsággal és földdel adományozzák meg (l. Árpád-kori oklevelek 70.). A főpap - mint láttuk- 1148-ban még budai prépost volt, s kalocsai érsekként csak 1156-ban szerepel először (l. uo. 66.), halála időpontját pedig 1165 időszakára helyezhetjük (utoljára a 326. jegyzetben idézett oklevélben szerepel). Kalocsai érsekként ő koronázta meg III. István király (1162-1172) ellenkirályait, II. Lászlót (1162-1163) és IV. Istvánt (1163-1165), de később (1165) éppen a törvényes király békekövete volt Komnénos Manuél bizánci császárnál. Személyére még l. Udvardy: Kalocsai érsekek 61-65.; Makk Ferenc: Mikó. In: KMTL 457. 102