Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)
ból kiemelkedő Gyárfás István négykötetes munkája 5 , mely a jászkunok történetét az okleveles források felhasználásával a kezdetektől 1686-ig tárgyalja. Munkája a hazai középkor, különösen a kunok és a jászok történetének tanulmányozásához mindmáig fontos alapmű, bár őstörténeti adatait és fejtegetéseit a tudomány már meghaladta. Magam leginkább a Gyárfás halála után megjelent harmadik és negyedik kötet anyagának adatait használtam. Az e kötetekben közölt dokumentumok többsége sajnos, ma már nem lelhető fel, így jogtörténeti szempontból a kutató számára nem egy esetben Gyárfás müve az egyedüli forrás. Mégis e műnél ma már gyakrabban forgatott a jászkunok személyes és birtokviszonyait tárgyaló munkája , melynek megállapításait Gyárfás a tényleges közigazgatási gyakorlatból merítette, hiszen mint jászkun kerületi aljegyző, majd járási alkapitány, alaposan ismerte a jászkunok sajátos viszonyait. A közigazgatás szervezeti kérdéseivel viszont ő sem foglalkozott. Fényes Elek 7 és Horváth Péter 8 történeti munkáikban az igazgatási rendszerről is említést tesznek, de a tömör 1-2 oldalra sűrített összegezések csupán a szervezeti keret legfőbb vonásait rögzítik. Részletesebben foglalkozik a jászkunokra vonatkozó jogszabályokkal és a nádori statútummal Wenczel Gusztáv, 9 aki az országos jog és a helyi érvényességű jogok viszonyait vizsgálta. Az elmúlt évtizedekben megjelent Csizmadia Andor 10 , Tárkány Szűcs 11 , Ember Győző 12 , illetve a Csizmadia-Kovács-Asztalos 13 nevével fémjelzett jogtörténeti müvek ismét csak érintőlegesen említik a kiváltságos kerületek között a Jászkun Kerület jogviszonyait. A Jászkun Kerület történeti irodalmában kiemelkedő helyet foglal el Kiss József 14 munkássága, aki a Német Lovagrend és a Pesti Invalidus Ház földesurasága alatti viszonyokat elemzi, a részleteket is feltáró alapossággal. Megállapításaival, a helyhatósági igazgatásról vallott nézeteivel egyetértve könyveit a jászkunok történetének alapműveihez soroljuk. Az általa feltárt korszak azonban a Jászkun Kerület életének néhány évtizedét jelenti, igaz, ezek az évtizedek meghatározó fontosságúak az általam vizsgált időszakra nézve is. A Kiss József műveiben bemutatott helyhatósági igazgatás annak a fejlődési folyamatnak a része, amelybe a redemptiót követő önkormányzati élet is betagozódik. Ugyancsak egy szeletet ragad ki a Jászkun Kerület önkormányzati életéből Bagi Gábor , aki a közelmúltban megjelent tanulmányában a szabadparaszti társadalom és a XIX. század első felében lezajlott reformmozgalom viszonyulási pontjait tárja fel. Vizsgálatait az 1825/1827-es országgyűléstől az 1843/44. évi országgyűléssel bezáróan folytatta. A kerületi követutasítások és az országgyűlési szavazások, fel5 Gyárfás, 1870-1885. I-IV.. 6 Gyárfás, 1883. 7 Fényes, 1839. 8 Horváth, 1823. 9 Wenczel, 1876. ío Czizmadía, 1976. и Tárkány Szűcs, 1981 12 Ember, 1946. 13 Csizmadia-Kovács-Asztalos, 1975. и Kiss, 1979.,1992. 15 Bagi, 1991. 8
