Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

Bírói/:Tanácsbeli) Hivatalomban, félre tévén minden kérelmet, adományt, haragot, gyűlölséget, Félelmet, szeretetet, Atyafiságot és akar mely emberi tekintetett, az előttem perlekedő feleknek és bajos személyeknek tehecségem szerént igazságot szolgáltatok; az igazságot hamisságra és viszont a hamisságot igasságra nem fordítom: az Úr Istennek Dücsősségét és Szenteknek tiszteletét, amennyiben rajtam áll, öregbíteni, mint hiv jobbágy, Felséges Urunknak magos szolgálatit előre mozdítani; a Kegyelmes parancsolatoknak engedelmeskedni; a Tettes Ns Districtusoknak és annak feő és alsóbb Tiszteinek tökéletesen szavokat fogadni, és volta képpen teljes tehetségem szerint bé tölteni fogom, és a szegénység szolgálataiban, és teherviselésekben egyenlőséget tartok, a község jövedelmét, igaz móddal, és jussal ki telhető képpen nevelem, és magamnak semmi szin alatt nem tulajdonítom, sőt azokrul tökéletes számot adok a szükséges és jóra czélzó titkokat meg tartom, és a Commun itasnak s Nemes Districtusoknak kárával senkinek ki nem jelentem, hanem minden jókban elöl járó tiszteimmel, és az Tanácsval eget értek, a veszekedőket és káromkodókat, és más rossz tévőket is, kik tudtomra esnek és Bíróságomat felül haladják, Magistratualis Tiszt Uraknak fel adom edg szóval: mindeneket melyek a communitasnak és a népnek javára czéloznak, azokat el követni, az károkat pedig el távoztatni, minden telhető erőm szerént igyekszem. Isten engem úgy segilyen, Boldog asszony és Minden Szentek."

266 A szolgálat bizonyára sokszor kárt szenvedett, mert a kerületek rendszeresen intették körleveleikben a bírákat, hogy „illendő móddal és csendességgel hallgassák meg szegény instánsokat."

267 A jó példa adása és a belső béke fenntartása ugyancsak kiemelt feladata volt. ,,A népet különös csendességben Isteni félelemben tartani iparkodjanak, s minden okot távoztassanak, melly által valami igazságtalanságról az nép panaszolkodhatna."

268 - szólt Almásy főkapitány utasítása. Az főbíró elnökölt a tanács ülésein, és a tanács törvényszékén. Utalványozási joga volt, minden kiadást csak beleegyezésével teljesíthettek, a kisebb összegű kiadásokra önállóan, a nagyobbakra a tanáccsal együtt adhatott hozzájárulást. A redemptiót követő évtizedekben a házipénztárt is ő kezelte, csak 1772-ben rögzítették a tanács jegyzőkönyvében, hogy ,,...a következő minden főbírák a perceptori (számadói) hivataltól absolváltattnak (felmentetnek) s egyedül a város igazgatására, majorkodásra, számadások folyásira vigyázzanak."

69 Tehát többé nem számadók, hanem számvevők. A főbírónak kötelessége volt a tisztségviselők választását segíteni, azokat feladataikra figyelmeztetni, tanítani. Jelenléte egy-egy közigazgatási eseménynél, adásvételnél, egyezségnél, panaszos ügy kivizsgálásánál egyben a hitelességet is szolgálta. Aláírása és pecsétje hitelesítő hatályú volt. 266 BKML. Kf. lt. Prot. С, Fase. 5. No. 1., 39.

p./1766. Az eskü szövegét betűhíven az eredeti írásmód szerint közöljük. 267 BKML. Kf. lt. Prot. С. 3., 136.p./1766. 268 UO. 269 BKML. Kh. lt. Prot. Pol. 7., 121.p./1772. 94