Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)
volt az egységes végrehajtás feltételeinek megteremtése, az egységes igazgatási szervezetek kiépítése. A Jászkun Kerületben nem csupán az igazgatási különállás okozott gondot, a területi széttagoltság megváltoztatása is előtérbe került. Az új törvényhatósági és községi törvény országosan egységes szerkezetet teremtett. A törvények végrehajtása során bekövetkezett területi beolvadás kérdéseit Seres Péterné 4 már részleteiben is feldolgozta. Munkámban ezért nem kívánom ismételni az általa már leírtakat. A közigazgatás jogi szabályozásának következményei és a szervezeti átalakulás folyamatai azonban olyan változásokat eredményeztek, amelyek bemutatása nélkül csonka lenne a Jászkun Kerület közigazgatásának története. Az 1870:42. te. értelmében a Jászkun Kerület közgyűlése helyébe a törvényhatósági bizottság lépett. Tagjainak fele választás útján, fele virilista képviselőként került a testületbe. A törvényhatósági bizottság ellenőrző és irányító, hatósági jogkörrel felruházott testületként 1872. január 11-én kezdte meg működését. A közgyűlés elé kerülő legfontosabb ügyeket a 63 tagú központi választmány készítette elő. A Hármas Kerület központi választmányának 3 kerületi alválasztmánya működött a kerületi kapitányok elnökletével. Az önkormányzati rendelkezéseket, a kormány és az országos hatáskörű szervek rendeleteit és utasításait a tisztviselői kar hajtotta végre, amely a törvény értelmében az ország többi megyéjéhez hasonlóan alakult. A Jászkun Kerület járási felosztásának megfelelően (Jász, a Nagykun, a Kiskun járás) három kerületi hivatal működött, élükön a főszolgabírói jogkört betöltő kapitányokkal. A községi törvény következményeként megváltozott az egykori mezővárosok és községek közigazgatási besorolása. A korábbi 17 mezőváros közül csak 9 tudta a rendezett tanácsú városi rangot elérni, 16 helység pedig nagyközséggé alakult át. Az 1867-es állapothoz viszonyítva két új községgel is gyarapodott a kerület. A korábbi pusztákból községgé alakult a már benépesedett Kerekegyháza és Szánk. Ez a közigazgatási hálózat a törvények által szabályozottan működött 1876-ig. Az 1876:33. te. többek között létrehozta Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét, mely megyékbe Dorozsma kivételével az egykori Jászkun Kerület községeit és rendezett tanácsú városait beolvasztotta. A Jászság és a Nagykunság Jász-Nagykun-Szolnok vármegye része lett, a Kiskunság Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyébe, Dorozsma nagyközség Csongrád vármegyébe került. Témaválasztásomat az motiválta, hogy a Jászkun Kerület közigazgatása történeti és az igazgatási szervezet szempontjából is a választott korszakot tekintve feldolgozatlan. A jogtörténeti irodalomban ugyan többen foglalkoztak a kiváltságos kerületekkel, de a Jászkun Kerületről vagy túlságosan leegyszerűsítve, vagy csak a legfőbb sajátosságokra szorítkozva írtak. A művek másik csoportja a jogsérelmek magyarázata, vagy azok kivédéseinek módozatát tárgyalja, okleveles bizonyítékok felsorakoztatásával mutatja be a jászok és kunok történetét. E csoport4 Seres P., 1975. Hármas Kerület ~ Jászkun Kerület 7
