Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)
kig elérni. A jászberényiek 1797-ben a tanács atyafiságos összefonódása miatt is panaszkodtak. Kimutatták, hogy a tanács tagjai közül: Nagy Mihálynak fia Nagy Antal, násza Kiss Pál, annak fia Kiss Ferenc. Ezek mellett sógorok és atyafiak voltak még: Molnár Mihály, Molnár András, Bartsik János, Kállai László, Dziany Imre és Balog Mátyás. A 12 tagú tanácsból tehát összesen tízen. 170 Ilyen nagymérvű összefonódás nem tekinthető általánosnak, de néhány tanácsbeli rokoni kapcsolata máshol is felfedezhető. Fülöpszálláson 1793-ban az esküdtek között egy időben 2 Csapiárt is találunk, 1826-ban a főbíró Bankos János, ugyanekkor a tanácsnokok között van idős Bankos János. 171 Kiskunmajsán 1831-ben ifj. Varga János a főbíró, öreg Varga János tanácsnok és borbíró. 172 Sorolhatnánk a példákat a kerület minden helységéből. Általánosnak tekinthető, hogy helységenként néhány módosabb redemptus családból kerültek ki a tanács tagjai. Igaz, a tiltás miatt arra vigyáztak, hogy egy időben egy családból csak egy tanácsnok legyen, de az atyafiságos tisztségviselést nem lehetett megakadályozni. Ha nem történt visszaélés a rokoni kapcsolattal, akkor nem is törekedtek a hivatalviselés akadályozására, hiszen az intézményes képzés hiányában, a családi hagyományozódásnak jelentős ismeretátadó feladata is volt. A tanács ülései Az üléseket kezdetben rendszertelenül tartották, előfordult, hogy egy-egy panaszos ügyet, kérelmet hónapokig, sőt évekig sem tárgyaltak. A lakosság e miatt nemegyszer panaszt tett a kerületeknél, ezért 1764-ben kerületi határozat született arról, hogy minden hónap elején és végén, „és ha a szükség úgy hozná magával, gyakrabban is", tartsanak tanácsgyűlését, „hogy a szegénység ne panaszolkodgyék szükséges minden ember causaját ( ügyét) meghallgatni." A testület ülésein a főbíró elnökletével a tanácsosok voltak jelen, de sokszor nem teljes számban. Félegyházán először 1761-ben írták be a jegyzőkönyvbe az üléseken jelenlévők nevét, s ettől kezdve találkozunk a hiányzó tanácsosok megintésével, illetve megbüntetésével. Amikor a tanács a lakosság szélesebb rétegét érintető ügyet tárgyalt - értve ezen elsősorban a redemptusokat -, a tanácsosokon kívül másokat is meghívtak, s úgynevezett „nagyobb gyűléseket" tartottak. Ilyen alkalmak voltak a számadások, a közös döntést kívánó gazdasági ügyek. A XVIII. században az adókivetés. A kerületi igazgatásról készített 1843-as rendezési javaslatokat a helységek 90%-ában nagyobb gyűlésben tárgyalták, a helyi statútum érvényű határozatokat szintén így hagyták jóvá. A XVIII. század végére a tanácsülések időpontja, általában heti 2 meghatározott napban rögzült. Az ülésekről minden helység jegyzőkönyvet vezetett, 170 SZML. JKK. kig. Fasc. 1. No. 1700. 171 BKML. Fülöpszállás lt., Szóbeli perek jkv. 1793. okt. 30., 1824/25. évi beneficiális számadás 172 BKML. Kiskunmajsa lt. 1793.évi számadás 173 BKML. kh. lt. Prot. Pol. 2., 268.p. 70
