Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

III. 3. AZ EGYES HELYSÉGEK KÖZIGAZGATÁSI SZERVEZETE III.3.1. TESTÜLETI SZERVEK III. 3.1.1. A tanács A tanács, mint testület, a közigazgatási, a gazdasági és a politikai élet minden területén kiemelt feladatot látott el s a helyi önkormányzat élén állt. Bellon Tibor írta, hogy a redemptio után a Nagykunságban a tanács a a redemptus lakosság érdekeit fejezte ki, de az általuk elfogadott és betartatott magatartási normák az egész közösségre vonatkoztak.

157 Megállapítása az egész Jászkunságra helytálló. A testület tagjai kizárólag redemptusokból vagy nemesekből, redemptusnemesekből kerültek ki, a választójoggal rendelkezők szintén e társadalmi csoporthoz tartoztak. Az 1751. évi kiváltságlevél 10. cikkelye megerősítette az elöljárók szabad választási jogát, de minthogy a kiváltságokat a gyakorlatban a redemptus lakosokra korlátozták a választójog is csak rájuk vonatkozott. A tanács választása A tanács általában 12 szenátorból, más néven esküdtből, tanácsosból állt, akiket évenként a testület élén álló főbíróval egyidejűen választottak. Ez nem jelentette a teljes testület évenkénti cseréjét, csupán a halálozás vagy egyéb ok miatt megürült helyek betöltését. Általában megfigyelhető a testület elöregedése. 1757-ben Szabadszálláson a „rész szerént elöregedett, rész szerént más nyavalyákkal küszködő érdemes elöljárók" közé választottak új tagokat, akiket éppen fiatalságuk miatt emelt a tanács tagjai közé.

158 Előfordult, hogy a tanáccsal elégedetlen választók minden tanácsost szerettek volna kicserélni, de azt a főkapitány megakadályozta. Almásy János főkapitány levele, melyet az 1749-es tanácsválasztással kapcsolatoban intézett a halasiakhoz, a későbbiekre is irányadónak bizonyult. Almásy megbotránkozva értesült arról, hogy a választás előtt minden törvényes ok nélkül kihagytak a jelölésből olyan tanácsosokat, akik a redemptiókor érdemeket szereztek, erélyesen figyelmeztette a halasiakat: ,,ok nélkül kegyelmetek az illyen érdemes embereket ki nem hagyhattya, és csak felét szabad magok közül választani, azokat is úgy, hogy ha az réghiek között valók valami kárára voltak volna a városnak."

159 Majd miután a halasiak nem látszottak ebben 157 Bellon, 1979. 74. 158 BKML., Szabadszállás Prot. 1. 94.p./1757. 159 BKML. Kh. lt. Fasc.l Sub A No 6. 67