Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

1790-ben, miután II. József január 28-án kelt. rendelete a kerületeket ismét régi állapotukba helyezte, több választással kapcsolatos sérelem került napvilágra. Kisújszállás, Karcag, Túrkeve, Madaras, Kunhegyes, Kisér, Kunszentmiklós, Halas, Szabadszállás, Fülöpszállás és Lacháza együttesen tiltakozott az ellen, hogy a Jászkun Kerület, nagy- és kiskunságbeli hivatalait is jászok viselik. Ugyanekkor azt is kérték, hogy e tisztségek felét reformátusokkal töltsék be, mert a lakosság fele református. A nagy- és kiskunságbeliek kérték továbbá, hogy a nádori fő- és alkapitányságra is javaslatot tehessenek.

141 A privilégium szerint, négy esküdt „mint a vármegyében szokott lenni, az kik főkapitánnyal széket üllyenek az öregbekbül és érdemesebbek közül úgy mint kettő, a Jász és kettő a Kun Districtusokbul választatni" egendtetett.

142 Az idők során azonban ezek választása teljesen elmaradt, a nádor a helységek megkérdezése nélkül nevezte ki őket, palatinalis assessor vagy nádori táblabíró nevezet alatt, sőt még egy Ötödik táblabírót is rendszeresen kinevezett. 1790-ben a tisztújításokkal kapcsolatos sérelmek között a táblabírák kinevezése ellen is tiltakoztak. Kérték, hogy a 4 táblabírót a többi magisztrátusbeli tiszttel együtt 3 évenként a helységek választhassák, az ötödik hivatal pedig szűnjön meg. A nádor mereven elzárkózott a helységek kérelme elől, a táblabírák kinevezéséről nem mondott le, sőt magát a kérdésfelvetést is elutasította. Egyedül az ötödik táblabíró hivatalának szükségességével kapcsolatban kért további felvilágosításokat. Sérelmezték a helységek azt is, hogy a közgyűlésben a hivatalban lévő magisztrátusnak a tisztválasztáskor szavazata volt. A nádor e sérelmet is elutasította. Leiratában közölte, hogy továbbra is az 1767. évi április 23-i utasítás érvényes, vagyis a nádori kapitányokon és táblabírákon kívül a jegyzőknek és adószedőknek is megmarad a szavazati joguk. A Jászkun Kerület élén álló magisztrátus időszakunkban a következőkből állt: kinevezett fő- és alkapitány, választott 1 fő- és 2 aljegyző, 1 levéltárnok, 3 pénztárnok, 1 fő- és 2 alügyész és 1 számvevő. A három pénztárnok közül egyik a generális perceptor (összkerületi adószedő), a másik a generális domesticus perceptor (az összkerületi házi adószedő, házipénztárnok), a harmadik pedig a particular is pénztárak perceptora (az egyes kerületek adószedője) volt. Amint már említettük is, a tanácsok minden tisztségre 6-6 főt jelöltek. Megvizsgáltuk a kiskunhalasi tanács által jelöltek listáját 1790-től 1840-ig.

145 Mellékelt táblázatunkból is kiderül, az 50 év alatt alig fordult elő új név. Egyes személyek évtizedekig viselték hol ezt, hol azt a hivatalt. Részben tehát maguk a tanácsok is elősegítették jelölésükkel a hivatalok szinte örökletessé válását, hiszen mint ezt az 1. táblázat is tükrözi, volt olyan személy, akit a halasi tanács 27-szer jelölt különböző kerületi hivatalra. A vizsgált 50 évben összesen 155 főt jelöltek a halasiak, s ezek közül csupán 27 személy neve fordult elő egyszer, a többieket legalább kétszer vagy annál többször jelölték. 141 BKML. Kh. It. F 57 No 26. , No. 37./1790. 142 BKML. Kf. lt. Prot. Pol. 1. ,72.p./1751. из SZML. JKK. kgy. jkv. 1790. , 1291.sz. 144 SZML. JKK. kig. Fasc. 1. No 1162. , Fasc. 4 No. 2272./1843. , BKML. Kh. lt. Prot. С. XXIII. 214-215.p./1810. 145 BKML. Kh. It. I 68. No 40. 60