Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

A közgyűlés közigazgatást érintő állásfoglalásainál a helységek és a magisztrátus véleménye, valamint a helységek és az egész közgyűlés véleménye, legtöbbször a tisztviselők szabad választása és a képviseleti rendszer mikéntje körül ütközött. Több olyan közgyűlési határozatot ismerünk, amelyben a helyi igazgatás vezetőinek választásába minél szélesebb lakossági részvételt szorgalmaztak 1790-ben megtiltották, hogy a helységek bíráit választásuk előtt az egyes kerületek gyűléseiben jelöljék. Elrendelték, hogy a régi szokás szerint a tanács gyűlése készítse el a jelölést és a legtöbb szavazatot kapott három személy kerüljön a nép elé választásra.

105 1823-ban úgy akarták korszerűsíteni a helyi tisztújításokat, hogy abban az irredemptusok képviselői is részt vehessenek. Ez volt a kerületi közgyűlés első kísérlete a képviseleti rendszer bevezetésére. Az új módszer sértette a redemptusok érdekeit, ezért a konzervatív helyi tanácsok ellenállásán megbukott. A közgyűlés három év múlva kénytelen volt visszavonni saját határozatát, s a tanács új tagjainak választása ismét a helyi tanácsok joga lett.

106 Merőben ellentétes álláspontot képviselt a kerületek közgyűlése 1842-ben. A Kiskunság központi városából, Félegyházáról 183 birtokos lakos kérte az egész lakosságot képviselő 60 személyből álló testület létrehozását. Ebben is helyet kaptak volna az irredemptusok. A közgyűlés azonban nem engedélyezte az új testület megalakítását, mert az „szűkítené a szabad birtokos lakosok" jogait.

10 A nádor központosítási törekvései a kinevezett tisztségviselők számának növelésében és a választásoknál érvényesített jelölési rendszer révén érvényesültek. Mivel a közgyűlésben a magisztrátus tisztségviselői is rendelkeztek szavazati joggal, a tisztségviselők, főleg a kinevezett nádori táblabírák számának növelésével a nádor elérhette, hogy a helységek képviselőit leszavazzák. A kerületek Mária Terézia királynőtől kapott privilégiumának 4.§-a szabad tisztválasztást engedélyezett, s a választható kerületi esküdtek - későbbi nevükön táblabírók - számát 4 főben állapította meg. Alig negyedszázad elteltével a kiváltságlevél ellenére már 16 nádori táblabíró volt, akik a magisztrátus többi tisztségviselőjével és a helységekkel azonos közgyűlési szavazati jogot gyakoroltak. Az a lehetetlen helyzet alakult ki, hogy azok a táblabírók, akiknek a választásából a jászkunsági lakosokat teljesen kizárták, a magisztrátussal együtt 35 szavazattal rendelkeztek, tehát a 25 kerületbeli helységet bármikor leszavazhatták. Igaz, e táblabírók közül fizetéses csak öt volt, a többi pedig tiszteletbeli, de szavazati joguk nekik is volt, s ez sértette a jászkunsági igazgatás lényegében demokratikus rendszerét. A redemptiótól távolodva a kerületi választások formálissá váltak, több tisztség örökös lett. A tisztújításnak csak a neve maradt meg, hiszen a magisztrátus 105 SZML. JKK. kgy. jkv. 1790. II. 2664.sz. A régi szokás a II. József által bevezetett változások előtti időkre utal. 106 SZML. JKK. kgy. jkv. 1826. 1312.sz. 107 BKML. Kf. lt. Lad. 12. Caps. 3. Fase. 9. No.33./1843. 43