Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)
kot az időknek mostohaságával vagy eladták, vagy másképpen meg váltak tőle, redemptusoknak száma közibe vétessenek."™ Amíg ezek a személyek éltek, a redemptusokra vonatkozó kiváltságokkal élhettek, leszármazottaikra e jogok már nem terjedtek ki, de őseik érdemeiért megmaradt az ingatlanvásárlásoknál érvényesíthető, a redemptusokkal azonos elővételi jog, őket az összeírásokban zsellérredemptusként tüntették fel, és zsellérként adóztatták. A XIX. századra azonban ez a megkülönböztetés teljesen megszűnt. A szabályzat meghatározta azok társadalmi helyét is, akik a redemptio után redimált földet szabadforgalmi úton vásároltak, vagy a későbbiekben vásárolnak. Ők, „mivelhogy az ilyen forma eladásával az adó minden egyéb hozzá járult praerogativákat (különös szabadság, előjog) is által adni gondoltatik, a Districtusok-ban indubitatus (kétségtelen) igaz redemptusoknak, még az ő maradékaikra nézve is tartattatnak." A XIX. században újabb rendelkezéssel emelték a földterület értékhatárát, s azok számítottak valóságos redemptusoknak, akik legalább 25 forintos vagy 10 köblös föld tulajdonosai voltak 65 Mivel a redemptusok közé tartozást a fentiek szerint pontosan körülhatárolták, az 1760-as évekre az is kiderült, hogy számosan voltak olyanok, akik bizonyos összegig részt vettek a redemptióban, de az az összeg nem érte el a szabályzatokban rögzített alsó határt. Sokan voltak olyanok is, akik nagyobb összegű redemptiót vállaltak, de azt mégsem tudták kifizetni. Hozzájárultak tehát a megváltáshoz, de a hozzájárulás kisebb mértéke a jogokból is kevesebbet eredményezett. Belőlük alakult ki az a társadalmi réteg, melynek tagjait irredemptusoknak nevezték el. Ők a jászkun társadalom rangsorában a redemptusok és zsellérek között helyezkedtek el. Ezt a réteget alkották az elszegényedett redemptusok, és a későbbi bevándorlók közül azok, akik az alsó értékhatárnál kevesebb mennyiségű földet vásároltak, vagy akiknek a föld mennyisége elérte az értékhatárt, de a helység redemptiós pénztárába az egykor vállalt katonaállítási költségbe a vevő nem térítette meg a tanács által megszabott összeget. Az irredemptusok közé sorolták azokat a nagykorú fiúkat is, akik még nem kapták meg ténylegesen az örökségüket, tehát a redemptus szülőkkel egy kenyéren éltek. Az irredemptusok a megváltásban való részvételükért az ingatlanvásárlásnál a zsellérekkel szemben elővételi jogot élveztek. A redemptiókor megváltott, de közös használatra kijelölt földterületeket csak térítés ellenében használhatták, a redemptus közösség - képviselője a tanács - által meghatározott feltételek szerint. Esetenként, ha a redemptus érdekek úgy kívánták, teljesen ki is zárhatták az irredemptusokat a közföldek használatából. Az egyes helységek gyakran korlátozták az irredemptusok állattartását. A közös földekből a tanács által kedvezményes összegért adott házhelyekből az irredemptusok nem kaphattak. Ez alól néha helyileg kivételt tettek. A redemptusi javak használatából való részesedésért rájuk 64 BKML, Kh. It. Sub H 6. No 10 /1762 65 Egy pozsonyi köblös föld = 1200 négyszögöl 25
