Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

1875-ben az országgyűlési követté választott alkapitány, Balogh Imre távozott korábbi tisztségéből. Ő, aki a törvényhatóság átalakulását irányította, s mint egykori kiskun kapitány, múltját is alaposan ismerte, szomorúsággal vegyes büszkeséggel szólt a kerület kormányzása alatt elért eredményeiről. Érzelmektől fűtött beszédében kiemelt hangsúlyt kapott, hogy mint alkapitány, be akarta bizonyítani a jászkun önkormányzatok életképességét, melyek a törvényhatósági, és a községi törvény által megszabott szűk keretben is létezni tudtak. Sajnálattal állapítja meg: „a jászkun községeknek a statútumokon nyugvó régibb belviszonyait az új községi törvénnyel összhangzásba hoznia, a régibb jogokat és kötelezettségeket az újabb keretbe beilleszteni alig, hogy sikerült, megrendült a talaj, melyre épített". ~ Az új kerületi alkapitány, a később ,,jász király"-ként emlegetett Sipos Orbán lett. Sipos Orbán tovább fejlesztette az ügyintézést, a központi tisztikarnál bevezette a munka szakszerű elosztását és nyilvántartását, s a kerületi önállóság utolsó percéig keményen harcolt Jászberény központi szerepkörének megőrzéséért. A megyeszékhely megtartásáért folytatott harcban feloldódtak az egységes jászkun érdekek és szétfolytak részérdekekké, melyek felett az ésszerűség könnyedén győzedelmeskedett. 1876. június 19-én a király szentesítette az 1876: 33. te.-et. A törvény többek között létrehozta Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét és Pest-Pilis-Solt Kiskun vármegyét, amely megyékbe Dorozsma kivételével az egykori Jászkun Kerület községeit és rendezett tanácsú városait beolvasztotta. A Jász Kerület és a Nagykun Kerület Jász-Nagykun-Szolnok megye része lett, a Kiskun Kerület, Pest-PilisSolt-Kiskun megyébe, Dorozsma nagyközség Csongrád megyébe került. 620 BKML. Kf. KK.. 3703/1875.kig. 228