Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

Ez utóbbi felfogás győzelmét segítette az is, hogy a községi törvény még nem lépett életbe, így nem lehetett tudni, hogy a 25 rendezett tanácsú település közül hányból válik majd a járás felügyelete alá tartozó község. A meglévő hármas felosztás felbontását csupán az indokolhatta volna ha a már létező bírósági, az újoncállíttási, az adózási, vagy a választó kerületekkel területi egységet lehetett volna kialakítani. Ez azonban teljesen lehetetlen volt, hiszen valamennyi beosztás területe eltért egymástól.

573 Komoly nézeteltérések keletkeztek a tisztikar összetételének és a feladatkörének, s ebből következően a fizetésének megállapítása körül. Egyetlen tényt azonban senki sem hagyhatott figyelmen kívül, s ez a pénzhiány volt. Az egykori anyagi függetlenségnek nyoma sem maradt. A közigazgatás és az önkormányzat költségeit a Jászkun Kerület nem tudta saját forrásból biztosítani. Adókivetési joga a pótadóra korlátozódott, a haszonvételek bérbeadásából pedig olyan kevés jövedelem keletkezett, hogy az az intézmények - iskolák, szegényápoló stb. fenntartását is csak részben fedezte. Az államtól a közigazgatásra a kivetett állami adó bizonyos százalékát kapták vissza, ez optimális esetben kerületi szinten 70.452 Ft volt. Ennek az összegnek a közigazgatás személyi és a dologi kiadásait egyaránt fedeznie kellett. A takarékosságot és a célszerűséget ezért össze kellett egyeztetni a hagyományokkal és az új törvény előírásaival, nem tévesztve szem elől, hogy egy korszerű polgári közigazgatás működőképességét kell megteremteni. Nagy feladatot rótt ez a javaslattevőkre. A javaslatokban már az alkapitány, vagy alkapitányok kérdésében sem volt egyetértés. Egy alkapitány legyen vagy kettő? A fizetés 2 x 2.500 Ft-ot vagy 1 x 1.800 Ft-ot emésszen fel? A legtakarékosabb a Muharay János által vezetett csoport javaslata volt. Ők az összes személyi és dologi kiadás után még 12.912 Ft-ot meghagytak jótékonysági intézetekre és más hasznos beruházásokra. A javaslatban 16 tisztviselő, 14 segédhivatalnok, 53 szolga, 4 csendbiztos és a 40 pandúr alkalmazása szerepelt. A minisztériumi jóváhagyásra felküldött tervezetben a kiadás 3.036 Ft-al túllépte a lehetőséget, a többletet az állam részére az igazságszolgáltatás céljára átengedett középületek bérleti díjából akarták előteremteni. A felterjesztésben 37 központi tisztviselő és a segédszemélyzet, valamint 61 fő közös szolgaszemélyzet foglaltatott, plusz a három kerülethez külön- külön 1 kapitány, a Jász és a Kiskun Kerülethez l-l segédkapitány, mindháromba l-l írnok és l-l kapitányi tiszti hajdú. Ez a személyi állomány megegyezett a nagykun küldöttség javaslatával, de annál lényegesen szerényebb fizetéseket tartalmazott. A három javaslatban rögzített fizetési különbségeket a központi főtisztviselőkre tett javaslatok összevetése még markánsabban mutatja. 573 1873-ban országosan is 10 féle felosztás létezett, melyből csupán egy a közigazgatási. 211