Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)
14-én tartott bizottmányi közgyűlésből Mocsy Ferenc Jászkun kerületi alkapitány elnökletével 5 tagú küldöttséget jelöltek. A tervezetet a küldöttség pontról pontra áttanulmányozta, és tagjaitól írásbeli véleményt is kért. A vélemények és a küldöttség által megfogalmazott kérdések alapján 1870. március 6-án a javaslatot elutasító, és annak újraalkotására szólító feliratot küldtek az országgyűléshez. 564 A jászkun küldöttség ellenvéleménye a megyei ellenállás, az adókezelés, a virilizmus és a főispáni jogkör törvényi szabályozásával kapcsolatban nyilvánult. A jászkun küldöttség szerint a végrehajtó hatalom korlátozására a megyét ellenőrző hatósággá kellene alakítani. Különösen ahhoz ragaszkodtak, hogy a megyei hatóság a kormány törvénytelen rendeleteit félretehesse. Az 1870:42. te. tartalmazta a felirati jogot és megengedte, hogy a törvényhatóság, ha a kormányrendeletet törvénybe ütközőnek vagy a helyi viszonyok miatt célszerűtlennek tartja, annak végrehajtása előtt felírhat, de ha a miniszter ennek ellenére a végrehajtást követelte azt nem lehetett megtagadni. A felirati jog gyakorlati végrehajtásánál több olyan paragrafust is beiktattak, ami lényegesen megkülönböztette e jogot az 1848 előtt érvényes „vis inertiae"-től, és úgy alakította át, hogy az ne az ellenállást, sokkal inkább a közigazgatási hibák kiküszöbölését szolgálja. Teljességgel visszautasította a küldöttség a törvénytervezetnek azokat a paragrafusait, amelyek az adókezelésről szóltak, mert ,,ha az adókezelésbe a megye semmi befolyással sem lenne, csak nevetség lenne az önkormányzati jog, amelyet egy alárendelt kormánytisztviselő is megakadályozhatna." A háziadónak önálló, az állami adótól független kivetése megszűnt, helyébe az állami adók utáni százalékos pótlékok és államsegélyek léptek. A törvényhatósági pótadót és az államsegélyt, amiből a megyei közigazgatás költségeit fedezték, állami pénzügyi szervek adták át a törvényhatóságoknak. Ezzel a megyei költségvetés az állami költségvetéstől és adózástól függővé vált.Tény, hogy az állami költségvetést és az adózási rendszert a választott képviselőkből álló parlamentnek jóvá kellett hagyni. A legtöbb vitát és ellenállást a virilizmus tervezett bevezetése váltotta ki. A küldöttség a törvényhatósági bizottság tagjainak választásánál az 1848. évi törvényekhez ragaszkodott. Véleményük szerint a virilizmus bevezetése azt jelentené hogy ,,a társadalom hatalmas tényezője a közép osztály a közügyek részvételétől elzáratik". A választáshoz ragaszkodtak a megürült törvényhatósági bizottsági helyek, a kezelő és segédszemélyzet esetében is, melyekre a törvénytervezet kinevezést javasolt. A virilizmus intézménye azonban számos megye és város tiltakozása ellenére bekerült a törvénybe, és a dualista kormányzati időszak egészében érvényben maradt. A törvényhatósági bizottság tagjainak fele választás nélkül, a legtöbb egyenes állami adót fizető országgyűlési választójoggal bíró állampolgárok közül juthatott a bizottságba. Egyetlen engedménye volt az intézménynek, hogy értelmiségiek esetében az egyenes állami adó kétszeresét kellett figyelembe venni. 564 SZML. JKK. Alk.ir.. 2879/1870.kig. 205
