Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

Az Egészségügyi Bizottmány, mint a három kerület egészségügyében tanácsadó és véleményező testület alakult meg, a Nagykun, a Kiskun és a Jász Kerület Egészségügyi Bizottmányaiból. Az egyes kerületek bizottmányainak élén a kerületi főorvos állt, a három bizottmányi tag közül egy a közigazgatási összekötő feladatát látta el. A bizottságok működésének mikéntjéről az egyes kerületek véleménye már az alakulás időszakában eltért. A Jászkun Kerület közgyűlése még 1867. szeptember 26-án elrendelte a kerületenkénti egészségügyi bizottságok felállítását, de sem a bizottságok feladatairól, sem a hatáskörükről nem adott útmutatást. Ennek az lett a következménye, hogy minden kerületben más, más elképzelés alakult ki a feladatkörről. A megyei egészségügyi bizottságnak az országos szervezethez is igazodnia kellett, hiszen 1868-ban létrejött az Országos Közegészségügyi Tanács.

533 A Jászkun Kerület az egészségügy területén számos kérdésben megelőzte a törvényt, s már 1868-ban olyan feladatoknak felelt meg, amelyeket a törvény csak 1876-ban írt elő. Ez részben annak is tulajdonítható, hogy a kiegyezéskor már évtizedekre, egyes helyiségekben évszázadra visszanyúlóan létezett a községi orvos, majd az egész kerületre kiterjedő községi tisztiorvosi rendszer. A fejlett és jól szervezett közigazgatás az egészségügy területén is mindenkor éreztette jótékony hatását. Az 1868-ban megalakult Egészségügyi Bizottmányoknak tehát volt mire, illetve kikre építeni. Azt viszont most kellett eldönteni, hogy mint önálló testületek a hozzájuk utalt ügyeket a közgyűlésnek előkészítsék, vagy a közgyűlési határozatok után a végrehajtás foganatosításáról, és annak módjáról mondjanak véleményt. A Nagykun Kerület álláspontja szerint az egyes bizottságoknak tanácskozási körükbe kell vonni mindazokat a tényezőket, melyek a Nagykun Kerület lakosságának egészségi viszonyait javíthatják. Ezen konkrétabban a következőket értették: 1. szorgalmazni kívánták a kórházak létesítését, 2. a börtönök egészségügyi viszonyainak javítását, 3. a dologházak létesítését. A feladatok végrehajtásához minden községben létezett egy pénzügyi alap az örökítési illetékek egy részéből, az apróbb büntetések birságaiból és a jótékony hagyományokból. Az egészségnevelés köréből a csecsemőhalandóság csökkentésére, a kisdedóvók létesítésére és a leányiskolákban bevezetendő egészségügyi nevelésre tettek javaslatokat. Fontosnak tartották a jó ivóvíz és a jó levegő meglétét, ezért a fásítás szorgalmazását is feladatkörükbe vonták. A Kiskun Kerület bizottmánya úgy foglalt állást, hogy tanácskozó testület alakuljon, amely a közgyűlés által hozzáutalt ügyekben szakvéleményt mond, de ugyanakkor kezdeményezési joga legyen az egészségügyhöz tartozó indítványok 533 A közegészségügy átfogó szabályozása csak az 1867. évi 14. tc.-ben történt meg. A törvény többek között előírta, hogy minden törvényhatóságban közegészségügyi bizottságot kell alakítani, s megszabta feladatkörüket is. 534 BKML.KF. Tan. ir. L. 40 Cs 7 Sz 12/1868. 194