Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)
rendben elfogadott választmány. A gyakorlat ezt oly módon alakította, hogy a választmány helyett községi közgyűlést hívtak össze a községi tisztviselőkből, értelmiségiekből és a legnagyobb birtokosokból arányosan. Ebben az egykori redemptus birtokossági gyűlések, illetve a gazdasági gyűlések hagyományát követték. A községeknek is azt a javaslatot adták, hogy ha elégedettek a már említett összetétel szerint működő választmányokkal, akkor a testületet nem kell megbolygatni. A kezelők közül is csupán a hanyagokat javasolták lecserélni. A községek rendezésének lebonyolítására a költségvetések készítésének idejét, júliust ajánlotta az alkapitány. Az egyes helységek májusban kezdték meg a rendezési tervek tanulmányozását. Végleges döntésekre azonban csak augusztusban került sor, amikor többségében a meglévő szervezet változatlanul hagyása mellett döntöttek, vagy csak kisebb módosításokat eszközöltek. Valójában a községi közgyűlések különböző fedőnéven, pl. választmány, birtokossági gyűlés, már működtek, s az egyes megjelölt feladatokat is ellátta a tanács. Az elutasítás tényleges indokait Halas mondta ki azzal, hogy kétségbe vonta, egyáltalán szükség van-e „a hivatkozott tervezet értelmébeni átalakításra, anélkül, hogy ezen átalakítással a most szőnyegen forgó politikai viszonyok téves magyarázatának táp nyújtassék..." 506 Ezzel kifejezésre juttatták, hogy míg a kerületben a szervezési alapelveket vitatták, legfelsőbb szinten olyan lényeges változások történtek, amelyek alapvetően megváltoztatták a politikai környezetet. V. 2. 3. A kiegyezési kísérletek időszaka 1865. június 8.-1867. március 9. 1865. április 16-án a Pesti Naplóban megjelent Deák Ferenc húsvéti cikke, mely a kiegyezésre való készséget fejti ki. Apponyi György a bécsi Debatte-ban, az úgynevezett májusi levelekben Deák álláspontjával is megegyező kiegyezési tervet közölt. Június elején Ferenc József magyarországi látogatása, valamint a Monarchia külpolitikai helyzete is a kiegyezés szükségességét és közeli bekövetkezését vetítette előre. Az uralkodó még magyarországi tartózkodása idején, június 8-án elrendelte a helytartótanács egykori hatáskörének visszaállítását. Ezt követően június 26-án felmentette Zichy kancellárt és utódjául Majláth Györgyöt nevezte ki magyar kancellárrá. A kinevezést követő napon pedig Anton Schmerling államminiszteri 506 Uo. VII. 1516/1865. -2950.kig.sz . 184
