Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

26-i közgyűlésen olvasták fel, miután 24-én már lezajlott a kiskunok jelölőgyűlése. A válasz is csak ennyi volt „tudomásul szolgál".

459 A választásokat a kerületek bizottmánya által összeállított jelöltlistából a kerület minden községében megrendezték. A bizottmány úgy rendelkezett, hogy a megyei tisztviselők választásakor ne a helybeli, hanem más községbeli elöljárók szedjék össze a szavazatokat. A legtöbb szavazatot mind a jászkun, mind az egyes kerületi tisztségekre az 1848-ban tisztséget viseltek, illetve az 1848-as idők szellemiségét, alkotmányosságát képviselők kapták.

460 Az átalakulás, illetve az önkormányzatok újjászervezése országosan hasonló módon zajlott. Az új megyehatóságok egy része mindjárt a megalakulás után kinyilvánította, hogy az októberi diplomát nem fogadja el, és nem ismeri el törvényesnek sem a Magyar Kancelláriát, sem a Magyar Helytartótanácsot. A Jászkun Kerület a február 7-i közgyűléséből küldte el feliratát a császárhoz, melyben az a vármegyékkel azonos álláspontot képviseltek. A feliratban együtt válaszoltak az októberi diplomára és a császár január 16-i leiratára.

461 A közgyűlés kifejezésre juttatta, mennyire lehűtötte az októberi diploma által kiváltott örömöt a január 16-i leirat. Megdöbbenve érzi a kerület, írták: „mintha elhagyni készülne Felséged kormánya az egyedül boldogító alkotmányosság megkezdett ösvényét." Az adófizetéssel kapcsolatban kinyilvánították: „mi sem nyújtunk ahhoz segédkezet, hogy a törvény terén kívül rendelt és kivetett terhes adókat behajtsuk." Kiálltak a magyar törvénykezés visszaállítása s az 1848-as törvényekben rögzített elvek mellett. Követelték, hogy az országnak önálló hadügye legyen, amint az egykor a nádor irányítása alatt volt, ugyanúgy pénzügye, amely a tárnokmester fennhatósága alatt volt. Ugyanekkor a császári leirat tettleges ellentmondásaként a tiszteletbeli táblabírói, az ügyészi, a jegyzői és az esküdti hivatalokra olyan, 1848-ban érdemeket szerzett családok tagjait jelölték, akiknek így kívántak „köz elismerést" nyújtani. Az országos tiltakozás részeként fogható fel, hogy a Nagykun Kerület tiszteletbeli táblabírái között olvasható Deák Ferenc, gr. Teleki László, báró Kemény Zsigmond és a Jászkun Kerület két 1848-as főkapitánya: Patay József és Illésy János neve. Közben már januárban megérkezett Pest vármegye átirata, melyben a Jászsághoz és a Kiskun Kerülethez csatolt Jánoshida, Eres, Mizse és Péteri puszta visszacsatolását kívánta. Átiratuk a kerületek egyetértésére talált. A közgyűlés által kinevezett bizottságok március elején átadták a vonatkozó iratokat Pest vármegyének.

462 Az átszervezést a kerület véglegesnek tekintette. Magyarországon ekkor kettős kormányzat létezett: egyrészt az 1848-as alapon szervezett törvényhatóságok, másrészt az 1849-i alapon működő cs. kir. hatóságok.

463 A törvényhatóságok fel459 UO. 1861. 56.SZ. 460 SZML. JKK. kgy. ir.. 1861. 7.sz. 461 BKML. Kf. lt. Lad. 31. Fase. 3. Cs. 6. Sz. 61/1861. 462 SZML. JKK. kgy. jkv. 1861.28.jkv. 4. 463 Sashegyi, 1965. 82., 129.p. 169