Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

V. 2. A Jászkun Kerület közigazgatása 1860. október 20-1867. március 9-ig V. 2. 1. Az autonóm rendszer időszaka 1860. október-1861. november 5. Ferenc József császár a vesztes olaszországi háború után megkezdte a Bachrendszer lebontását. 1860. március 30-án Albrecht főherceget felmentette Magyarország főkormányzói és hadseregparancsnoki tisztéből, ugyanekkor Magyarország főkormányzójává és főhadparancsnokává Benedek Lajos táborszernagyot nevezte ki. A kinevezési irat a személyi változáson túl országos szinten szervezeti módosításokat is tartalmazott: a császár megszüntette az ország öt kerületre osztását, s a helytartósági osztályokat ismét egy központi helytartóságban egyesítette. Az újonnan összpontosított magyarországi es. kir. helytartóság 1860. július l-jén lépett életbe. Az 1860. október 20-án kiadott októberi diplomát megalkotói egy alkotmányosabb korszak alapjának szánták. A ,,diploma" elvei szerint a végrehajtó és törvényhozó hatalom irányítása továbbra is az uralkodó kezében összpontosult, de hatalmát alkotmányos intézmények révén gyakorolta. A végrehajtó hatalom legfőbb központi szervét, a birodalmi kormányt kiegészítették egy tárcanélküli, a „magyar koronaországok" ügyeivel foglalkozó miniszterrel. Az 1848 előtti magyar kormányszékek közül visszaállították a Magyar Kancelláriát és a Magyar Helytartótanácsot, de azokat a birodalmi kormánynak rendelték alá. Báró Vay Miklós magyar kancellárrá történt kinevezésével egyidőben az uralkodó felmentette tisztségéből Benedek Lajost. Az októberi diplomában Ferenc József visszavonhatatlan állami alaptörvényként határozta meg a birodalom országai számára közös ügyeket. Ezek: a pénzes hitelügyek, az állami költségvetés és a zárszámadás elfogadása, a vám- és kereskedelmi ügyek, a posta-, távírda- és vasútügy, valamint a katonáskodás szabályozása. A császár megígérte az országgyűlés jogainak visszaállítását, de azok az említett közös ügyekre nem terjedhettek ki. Az 1848-as törvények közül csak a társadalmi átalakulással foglalkozókat - közteherviselés, úrbérrendezés, papi tized eltörlése - ismerte el. A többit az összehívandó országgyűlésnek kellett volna felülvizsgálnia. Az uralkodó utólag még annyi engedményt tett, hogy az országgyűlési választójogot az 1848. évi 5. te. alapján szabályozta. A megyei önkormányzatok visszaállítását a császár már az 1860. április 19-i kéziratában megígérte. A megvalósításra tett intézkedések az abszolutisztikus kormányzás feladását jelezték. További lépésként az úgynevezett nyelvrendelet a közigazgatási és a törvénykezési hatóságok érintkezésében bevezette a magyar 165