Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

szempontból nem történt meg. A Félegyházi járás területi illetékessége változatlan maradt, az irányítás azonban megoszlott a járási kapitány és az alkapitány között. A járási alkapitány székhelye Halas lett, s a továbbiakban a Halasra vonatkozó rendelkezések és jelentések rajta keresztül jutottak el az illetékesekhez. Bizonyos esetekben viszont a Félegyházán működő járási kapitány is belépett e hivatali láncba. Az új járásba sorolás közigazgatásilag a Jászság területébe kebelezett néhány szomszéd községet. Heves vármegyéből a Jászberényi járásba került Monostor és Tarnaőrs falu, valamint Kerekudvar puszta. A Jászapáti járáshoz csatolták Alattyán és Jánoshida volt Pest vármegyei falvakat.

4 Alig fejeződött be az új járások szervezése, a karcagi járási kapitány ismét felvetette a Nagykunságot magába foglaló közigazgatási járás kettéválasztásának szükségességét. Mint utólag kiderült, a Nagykunság egybentartását lakossági igény támasztotta alá. A lakosok ugyanis féltek attól, hogy a századok alatt kialakult kapocs a közigazgatási kettéosztással megszűnik. A tapasztalat azonban ismét bebizonyította, hogy a nagy kiterjedésű járás irányítása a megnövekedett követelmények szerint nem végezhető el a járási terület szélén fekvő Karcag „központból." A kapitányoknak ugyanis időnként a helyszínen kellett megvizsgálniuk a községek igazgatását. A Karcagi járásban ez a nyári időszakban öt napot vett igénybe, míg az őszi esőzések által megrongált utakon 10 napot lehetett számítani. Ezek az okok már a szervezés idején is ismertek voltak, ezért a Nagykunságból két járást terveztek alakítani, de végül ez csak a törvénykezési vonalon valósult meg. Gondot okozott a székhely kijelölése is: Karcag helyett a kedvezőbb fekvésű Kisújszálláson kívánták a kerületi házat felépíteni. A tervvel Kisújszállás is egyetértett, de végül ez az óhaj sem valósult meg.

432 Áthidaló megoldásként Kunszentmártonba helyezték Kenéz Elek alkapitány székhelyét a közigazgatási ügyek intézésére. A községekben a változások, a községi igazgatás ideiglenessége a tisztviselők tömeges lemondását váltotta ki. A fizetéseket nem kapták meg, mert azok még nem voltak megállapítva. E tekintetben alig volt különbség a kerület helységei között. A kapitányok havi jelentéseikben hasonló panaszokat továbbítottak a Kiskunság járásaiból és a Nagykunságból. A korábban nagy tiszteletet kiváltó, s részben a feladatot ezért is vállaló tanácsbeliek hatásköre a járásbíróságok felállításával lecsökkent. Ugyanakkor a megnövekedett írásbeli feladatoknak különösen az idősebbek alig tudtak megfelelni.

433 A lemondókat többnyire sikerült meggyőzni, hogy amíg a rendezés meg nem történik, folytassák hivatalukat. Voltak olyanok is, akik kitartottak távozási szándékuk mellett, az ő feladatukat a maradóknak, legtöbbször a jegyzőknek kellett ellátni. 431 Fodor, 1942. 103, 432 SZML. Karcagi es. kir. Kapitányság hivatalos eljárások és fogalmazványok jkv. 1853. , 2621., 605., 1192. 433 BKML. Kf. lt. Prot. Pol. 25. , 651-653./1850.aug. 31. 159