Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)
Hantos széket említik az oklevelek. A jászok pedig Berénszék területén éltek. Gyárfás szerint 1572-ben Kolbazszékhez 27 népes, nagy kiterjedésű község tartozott, Halas, Kecskemét és Mizse székekbe pedig 44 község °. A községszervezet kialakulása és a székszervezet, élén a székkapitányokkal, bizonyos ideig együtt élt. Ezt az átmeneti időtartamot eddigi ismereteink alapján nem tudjuk behatárolni. Mivel a XV. században a nádori tisztség többnyire betöltetlen volt, a pozsonyi kamara nemcsak gazdasági, hanem igazságszolgáltatási és közigazgatási téren is irányító szerephez jutott 3 '. A XVI. században a török hódoltság és a Habsburg királyság idején a jászok és kunok területének nagyobb része török uralom alá került. A területi széttagoltság következtében 1541 után a Duna-Tisza közi kiskunok a török tartományi székhellyé vált Budához adóztak. 1552-ben Szolnok várának török kézre kerülése után már a jászok és kunok mindhárom körzetére kiterjedt a török igazgatás. A török budai kormányzata a kiskunok vonatkozásában teljes mértékben függetlenítette magát a korábbi magyar állami adózási-bíráskodási és egyéb kedvezményektől, s a Duna-Tisza közi kiskun helységek lakóit éppen olyan elbánásban részesítette, mint a magyar falvak, és mezővárosok népességét. A korábbi kun autonómiából nem maradt semmi 3 ". A Jászság esetében, amint az a hatvani szandzsák defteréiből kiderül, a szultáni kormányzat változatlanul átvette a Jászság és Jászberény korábbi autonóm adózási szisztémáját 33 . A királyi Magyarország részéről 1541-ig a kunok és a jászok adóztatási ügyei a budai udvarbíró felügyelete alá tartoztak, 1548-tól azonban adóztatásukat az uralkodó a Pozsonyi Magyar Kamara közvetítésével Eger magyar végvárra bízta. A beszedett jövedelmek az egri vár fenntartását szolgálták. Eger Kecskemét-szék kiskun falvaiban időnként bormonopóliumot is tartott, bár ez mint regalia bénéficia minora, a kunokat illette. 34 A magyar hatóságok a Duna-Tisza közi kunok helyi autonómiát élvező közigazgatási és bíráskodási egységeit a XVI. századi egri jobbágyok szolgáltatásait meghatározó oklevélben (urbáriumban) és a királyi kamarai iratokban „Cumania Minor", vagy Kiskunság néven említik, esetenként a „Kecskemétiszék" megnevezés is előfordul. Ez az elnevezés Fenyvesi László fejtegetései szerint azokat a népesedési és gazdasági arányeltolódásokat jelzi, amelyek a török idők alatt bekövetkeztek a Duna-Tisza közi kunok kárára, s egyben a Kolbazszékből fokozatosan Nagykunsággá módosuló tiszántúli kerület kunjai javára . Az elkülönülés nemcsak az elnevezésben, hanem szervezetileg is bekövetkezett. 30 Corpus Juris, 1899. 623. 31 Ember, 1946, 579-580. 32 Fenyvesi, 1985. 220. 33 Fekete Lajos, 1968. A megkülönböztetés okát a kutatók abban látják, hogy a Kiskunság lakói évtizedeken át részesei voltak a török elleni fegyveres harcnak, másrészt széttagoltságuk és az őket ért pusztítások miatt nem tudtak egységesen fellépni a török hatóságoknál autonómiájuk védelmében. 34 Tóth Tivadar, 1913. 35 Fenyvesi, 1985. 229. 13
