Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

léteit mindenki megtartsa, tehát a megengedett időben végezze a különféle munkákat, a vetést vagy a betakarítást. Külön alkalmaztak erdőcsőszökQt, pusztai csőszöket, szőlőcsőszöket, szénás kertcsőszöket, stb. A szőlőkben szőlőbíróságokat is létrehoztak. A szőlőbírák felügyeltek a szőlőcsőszökre, a kapukra, az árkokra, a garadgyákra, elintézték a szőlősgazdák közötti apróbb villongásokat, s a kárt tevő gyermekeket és felnőtteket „mérsékletes fenyítésekkel a kártételtül" eltávoztatták.

320 A szőlőbírákat sok helyen hegybíróknak is nevezték A csőszök is a szegődményesek közé tartoztak, s többnyire meghatározott évi bért kaptak. Bérüket a tanács határozta meg. Amikor nem kaptak meghatározott évi bért, mert a házipénztár nem bírta el a terhet, akkor a birtokos lakosok a megművelt terület után csőszpénzt fizettek. Az erdei csőszök pedig lakásuk körül földet kaptak, s övéké lett a kártevők büntetésének 1/6-a.

321 320 BKML. Kf. lt. Prot. Pol. 5. , 316.P./1782. 321 SZML. JKK. kig. Fasc. 4. No. 1978./1818. 112