Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

lajstromát is a politikai felügyelő vezette. A kerületi rendeletek megtartásának ellenőrzése tehát: egészségügyi, építési, tűzvédelmi és közbiztonsági feladatokra terjedt ki. A Jászkun Kerület igazgatásában fellelhető központosítási törekvés a rendészeti igazgatásban is tetten érhető. Ezt a célt szolgálta a helyi vezetéstől független felügyelőség létrehozása. Közreműködésükkel a magisztrátus és a főkapitány is pontos képet kaphatott a kiadott utasítások megtartásáról, illetve meg nem tartásáról, s ez az újabb intézkedések megtételét segítette. A helyi tanácsok nagyon nehezen fogadták el a tőlük független rendészeti tisztséget. A Nagykunságból a megbízott kerületi esküdt még 1812-ben is azt jelentette, hogy Túrkeviben 3 éve nincs felügyelő, mert azóta a helység semmit sem fizetett a megválasztott személynek, de Karcagon és Kisújszálláson is csak névleg volt betöltve a hivatal, mert a saját feladataiktól ,,más foglalatosságok által elvonattattak."

308 Azt, hogy miként tartották meg a rendszabásokat, jól tükrözik az éves jelentések. Ennek illusztrálására nézzük meg az 1816. évről készült jelentést.

309 Jászberényben, Jákóhalmán és Mihálytelken a rendszabások megtartása kifogástalan volt. Árokszálláson, Fényszarun, Dósán, Felső Szt. Györgyön viszont a kerületi rendelések ellenére a házi fundusokat kisebb darabokban eladták, ezért nagyon sűrűn épültek a házak, s ráadásul a kéményeket sem építették téglából. A sertésólak és a szemét utcára hordásáért a jelentő testi fenyítés bevezetését javasolta, oly sok volt a tilalomtörő. A tűzoltó eszközök bár megvoltak, de rossz állapotban, s az elöljárók gyengesége miatt - írja a felügyelő - ,,a vakterek a pipázókra és tűzvivőkre keveset ügyeltek." Jászapátiban, Ladányban, Alsó Szt. Györgyön és Kiséren a rendszabásokat többnyire megtartották, de a tégla hiánya miatt a tilalom ellenére fakéményeket készítettek, s e helyeken is túl sűrűn épültek a házak. Fákat nem ültettek. A Nagykunságban Kunszentmárton kivételével, ahol semmi hiányosság nem volt, szintén számos rendellenesség fordult elő. Ezek közül néhány: az utcákon megálló vizeket nem vezették el, az árkokat nem tisztították, vályogfalkerítés helyett garadgyákat csináltak. Sok volt a tapasztatlan kémény, a nyitott verem. Súlyos rendellenességnek számított, hogy a marhákat a városháza udvarán, a templom előtt vagy a bolt mellett vágták. A négy alsó kiskun helységben nevezetes fogyatkozások nem fordultak elő, annál több a Felső-Kiskunságban. Különösen a köztisztasági és építészeti rendszabások megtartását mellőzték. Az istállókban való tüzelést pedig helyileg , engedélyezték, mivel ,,azok a helységen kívül a kertekben vannak, és a cselédek a marhákkal ott laknak." Látható, hogy mennyire szükséges volt az igazgatási felügyelők tevékenysége, hiszen javulást a rendészet minden ágában csak a valós helyzet ismeretében, зов SZML. JKK. kig. Fasc. 5. No. 1011/1812. 309 SZML. JKK. kig. Fasc. 5. No. 365. /1817. 109