Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

Az utcákat a vakterok a melléjük rendelt botos strázsákka\ járták, akiknek a száma helységenként és évenként is változott. 1808-ban Jászberényben 2 válogatott személy vezetése alatt estétől virradatig minden tizedből l-l pár embert rendeltek ki a 4 vakteron kívül. Mihálytelken ugyanekkor a helység hadnagyának felügyeletével a vakter és 1 tizedes, a lakosok közül a házak sora szerint rendelni szokott 7 lakossal vigyázott minden éjszaka.

298 A Nagykun Kerület 1810. évi jelentése szerint télen este 8-tól, nyáron 9 órától ,, hadnagy okkal, ármásokkal, mikor a szükség úgy hozza magával a lakosok közül is hol több, hol kevesebb kirendeltetvén"

299 járták az utcákat. Ekkor Jászapátiban, Ladányon, Alsó Szt. Györgyön és Kiséren csak a szerződésesek ügyeltek a rendre a „minden éjjel kiállítandó lakosok a békesség idejétől elmaradtak." Berényben 16, Fényszarun 8, Felső Szt. Györgyön 6 személy vigyázott éjszakánként. A közbiztonság helyzete mindig a Kiskunságban volt a legrosszabb, ahonnan a rablók déli irányba könnyen elmenekültek. Itt különösen gondosan kellett kiépíteni a közbiztonsági hálózatot. Példaként nézzük meg, hogy milyen éjszakai őrség vigyázott Halason az 1812. év telén.

300 A városban 1500 ház volt. A belterületet 14 részre osztották. Minden részben vagy szakaszban volt l-l pár esküt tett alvigyázó, közéjük számítva a város 4 vakterét és 7 tizedbíráját. Ezek hetenként váltva egymást, vigyáztak a maguk mellé vett 2-2 botos strázsával együtt. Az alvigyázók felügyeletére a külsőtanácsból - kijelöltek 4 felvigyázót, akik heti Ъ-А alkalommal ellenőrizték a rájuk jutó területen az alvigyázókat, de végzett ellenőrzéseket az 1802-től évenként kinevezett politikai inspektor is a maga mellé vett fegyveres hadnaggyal együtt. Tehát minden éjjel 14 alvigyázó 28 botos strázsával, 2-3 felvigyázó a politikai inspektorral és 2 városi hadnaggyal este 8 órától hajnali 4 óráig őrködött. A botosokat mindenütt a lakosok közül jelölték ki a házak sora szerint, munkájukat közmunkaként végezték, díjazás nélkül. A kerületi tiszteken, bírákon, jegyzőkön, tanácsbelieken és a templom szolgáin kívül mindenkit köteleztek a szolgálat teljesítésére. Nevüket a maguk után húzandó botról kapták, aminek elkészítését pontos közgyűlési utasítás szabta meg. „Minden tizedbe (...) egy jó nagy vastag botot kell tsináltatni a felső végit ki fúratván szíjat bele húzatni, az alsó részin pedig mindenikbe legalább 8 zörgő karikákat be verni, és mindenik oldalára a tizednek numerussát rea írni az esztendővel együtt."

301 A vakteroknak mindennap délig kellett átadni a tized botjait a következő őröknek. Amikor a soros házban nem volt olyan személy, aki a botot húzhatta volna a tizedbíráknak kellett másikat állítani, s ugyancsak ők jelentették reggelenként a bírónak az éjszaka tapasztalt rendellenességeket is. A botosok közé elsősorban az „emberi kort elért" gazdákat igyekeztek kiállítani. 298 SZML. JKK. kig. Fasc. 1. No. 64. /1808. 299 SZML. JKK. kif. Fasc. 1. No. 525/1810. 300 SZML. JKK. Fasc. 6. No. 33. /1812. 301 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 5. ,506-507.p./1795. 106