Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

kor a kor szerinti középsőt jelölték a feladatra. „Egy életről egy férfi kellett hűtősnek". Simószege tizes 1925. december 28-án tartott gyűlésén „egymást kötelezve" úgy határoztak a gyűlés résztvevői, hogy „kor szerint a hogy következik, mindenki akit talál, elfogja viselni minden kifogás nélkül a hitességet". A fenti idézet már sejteti, hogy a határpásztorságot nem szívesen vállalták az emberek. Ahogy haladt előre az idő, egyre többen és egyre többször kerültek szembe a hitesválasztás miatt szűkebb szomszédsági közösségük akaratával. Határpásztornak viszont lenni kellett, mert a községi bíró télen, legtöbbször év elején felszólította a tizest a hűtősök kiállítására. Emiatt a hitesválasztó gyűléseken nagy viták zajlottak. 1883. december 29-én Simószege tizes fontos határozatot hozott az ugyancsak népszerűtlen és általam alább tárgyalandó polgár és határ hűtős választásáról: „Amely egyén a birtokosság által ki lészen szemelve polgárnak vagy határ hűtősnek, azonnal köteles a kinevezett egyén illedelmesen elfogadni. A mely meg választott egyén a választást nem fogadná el, azonnal a kikötött egyén a birtokosság határozatyánál fogva mint a Lőfőr észétől 's úgy a tilalmas részétől felmentetik véglegesen, hogy ahhoz jogot soha ne tarthasson ". 5 Mivel az a két erdőpásztor, akiket Altizes gyűlése 1918. december 28-án megválasztott, vonakodott esküt tenni és felvenni a munkát, 1919. március 20-án, egy lazult fegyelmű, fölöttébb bizonytalan, „forradalmi", háborús időben Altizes újabb gyűlése fölöttébb szigorú határozatot volt kénytelen hozni: Tóbi Lajos és ifj. Ványolós József kijelölt erdőpásztorokat ... „...kötelezi a birtokosság egyhangú határozattal, hogy a határ őrséget kötelességök el viselni, mit ha nem tennének, a birtokosság az 1919. évre minden faizás[tó\] és legeltetéstől el tiltja [őket], és még a birtokosságnakjogában lesz az ő költségükön megfelelő ... határ örököt föl fogadni". A szigorú rendszabályok ellenére akadtak makacskodó tizestagok, akik mindent elkövettek, hogy kibújjanak a terhes szolgálat alól. 1909-ben Simószege tizes megbízásából György Ferencnek kellett volna a határpásztori teendőket végezni. Nem vállalta, és nem volt hajlandó elmenni Szentmártonba, hogy esküt tegyen a szolgabíróságon. Ballá Beniám egy számára kedvező alkuval elvállalta a hütösséget, ezáltal „a birtokosság szégyent nem vallott".

497 1915 végén Simószege tizes közgyűlése nehezen birkózott meg a hütös-áWítás kötelezettségével. Az összegyűltek megállapították, hogy már minden tizesbeli férfi volt hűtős. Nyilvánvalóan újra kellett kezdeniük a szert. 98 Kínos vitatkozásra került sor Simószege tizes 1925. május 21-i gyűlésén. Kiderült, hogy az áprilisban határpásztorrá választott Bene Balázs nem megy el felesküdni a szolgabíróságra. A helyzetet nehezítette, hogy nem lehetett továbbhaladni a sorban. „Akik Bene Balázs után jöttek volna hitesnek", mind kijelentették: „Addig nem, amíg Bene Balázs nem". A nehéz helyzetet Vitos TA. S. 2. 175. TA. S. 1.20. TA. A. 1. 140. TA. S. 2. 28. TA. S. 2. 92. 161