Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

menyecskéivel. Előfordult, hogy a tizeskutak táján szerelmek szövődtek. Bár vízért leginkább fiatalok jártak, a kútközösség vénei is szívesen megálltak a kút körüli terecskén, hogy meghányják-vessék a szomszédság közös dolgait. Vízvezető közösségek A XX-XXI. század fordulója táján Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván is egyre nagyobb igény mutatkozott a vezetékes vízre és a vele járó civilizációs vívmányokra. A két falu egészére kiterjedő hatalmas vízvezetékrendszer megépítésére azonban, elsősorban anyagi okok miatt, a helyi önkormányzat nem vállalkozhatott. Ezért a székely találékonyság igyekezett kihasználni a természeti környezet lehetőségeit. Sorban alakultak 5-10-20-30 ház népét összefogó vízvezető társulatok, amelyek a környező hegyek forrásainak vizét igyekeztek eljuttatni a csoport tagjainak falubeli házaiba. A vízvezető közösségek szervezésében Szentgyörgy valamivel előrébb haladt, mint Bánkfalva, mert kedvezőbb természeti adottságokkal rendelkezett. A Fiság völgyében hosszan elnyúló, viszonylag keskeny belterületű Szentgyörgyöt mindkét oldalról hegyek kísérik, amelyek nem esnek messze a falu házaitól. Következésképp, a hegyek lábainál csordogáló források vizét rövidebb vezetéken, kevesebb árok ásásával lehetett a házakhoz eljuttatni, mint Bánkfalván, ahol a hegyek távolabb magasodnak és a falu délnyugati oldalán a Nagymező síksága, alcsíkiasan szólva: sinkaság húzódik. Vízvezető közösség akkor és ott alakult, amikor és ahol akadt egy kiváló szervező egyéniség, aki megszervezte a társulatot, elintézte az adminisztratív tennivalókat, beszerezte a szükséges anyagokat, mozgósította szomszédait a közmunkára. Első lépésként szakemberrel meg kellett méretni a kiválasztott forrás nyomását, mert attól függött, hogy hány család telke kapcsolódhat a leendő vezetékre. Ezután került sor a vízvezető közösség megalakítására. Ennek legtöbbször írásbeli nyoma is maradt. A belépők aláírásukkal nyilvánították ki szándékuk komolyságát. Általában olyan gazdák lettek tagjai a vízvezető közösségnek, akik a falu forrás felőli oldalán egymás közelében laktak, elő tudták teremteni a befizetendő pénzt, vállalták az árokásás és a csőfektetés nehéz munkáját, és természetesen, akiknek igényük volt a vezetékes vízre. A munkálatok során a forrás közelében elkészült a legtöbbször 50.000 literes, földbe ásott, szigetelt, lefedett vízgyűjtő medence, a bazin, amelyből csővezetéken áramlott a víz a vízvezető közösség által lakott falurész felé. A legtöbb közmunkát azoknak az árkoknak a kiásása és betemetése igényelte, amelyek magukba rejtették a lefektetett vízvezető csöveket. A vízvezető közösségek jó példái említhetők Háromtizesből és Jenő falva tízesből, ahol több közösség és több vízvezeték is létrejött a XXI. század első éveiben. A Sárkert egyik forrásának vizét hasznosító kis létszámú társaság 2002-ben alakult meg Kezdi József kezdeményezésére. Kilenc háromtizesi családfő hozta létre a vízvezető közösséget: Kezdi József, Czikó Gergely, Ambrus Lajos, Adorján Attila, Fazekas András, Czikó Árpád, Czikó Imre, Részeg János, Tekse Béla. 89