Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Mivel pedig mint Zata kapura, mint Monyasd kapura, úgy Farkas kapurais több számmal lévő lakossaink vannak rendelve, mintsem a Tamás János háza háta megett lévő kapura, ennek az az oka vagyon, hogy ezen három kapuk oly helyeken vágynak, hogy kettején, nevezetesen Zata és Farkas kapukon éjjel nappal vonó marháink legeltetés végett szakadhatatlanul járnak, Monyasd kapun pedig a ' Bükktői borvízre járás sok romlásokat okoz, mivel gyakran, nevezetesen a borvízre járó gyerekek magok után nyitva szokták hagyni, mely ezen okból több vigyázatot kíván maga után. A Tamás János háza háta megett lévő negyedik kapura kevesebb számból álló emberek azért vannak szakasztva, hogy azon kapu nem olyan esetű helyen vagyon, 's nemis tanálya annyi járás, mint a ' más hármakot. Mint, hogy a negyedik, Tamás János házánál lévő kapu tartásában részesek voltak a múlt esztendőben a [Djerék Tizéről nevezetesen Gáli Mátyás, Gáli Mihály, Gáli József, Gáli Moyses, Gáli Antal, Gáli Albert, Latz Simon, 's mostis a Monyasd kapuja tartásában részesek, mint annak sorában lakók, úgy egyezett e részben nemes elegyes közönségünk, hogy ezen fennebb nevezett emberek a Monyasd kapuja idei tartásában tsakfele résszel terheltetnek, mint a több azon kapuhoz tartó emberek. Mivel pedig nemes három Tízeseink sorában feles számú birtokatlan ugyan, de marhát tartó emberek tanáltatnak, kik bármikor tanárok kapuinkon legeltetés véget [t] hajtogattyák tetzések szerént [marháikat], azokról azt végezte nemes közösségünk, hogy a' fenn nevezett kapuk tartására sorok szerént a' Tízesekben fele részében, mint Tizesseink örökös lakossal, a terhet vinni köteleztettek. Mely végzésünköt, minek utánna nemes három Tízesünk elegyes gyűlésében fel olvastatván, minden Tizesseink béli személyek helyben hagyták volna, azoknak nevekben és képekben, jövendő béli bizonyságnak okáért tulajdon neveik all-írása vagy íratásával is meg erősítettük, a' fenn írt esztendőben, napon és holdnapban, Csík Szent Györgyön az fő erdő bíránk Gáli András házánál. " A döntés szövegéből látszik, hogy 1839-ben Háromtizesnek a következő kapuk tartásáról kellett gondoskodnia: Monyasd kapu, Zata kapu, Farkas kapu, „ Tamás János háza megett lévő kapu ". A feladatot a tizes úgy látta el, hogy lakosságát a házak fekvése szerint négy csoportra osztotta és a négy csoport tagjai egy-egy tanórakkaput gondoztak, felügyeltek, javítottak. A Tamás János házánál lévő kapu forgalma sokkal kisebb volt, mint a másik három kapué, hiszen a Monyasd kaput sok borvízhordó gyermek használta, a Zata kapun és a Farkas kapun pedig a Tilalmas legelőire, ciberéire hajtották ki rendszeresen az igásállatokat. A tizes közössége vigyázott arra, hogy a falurész lakóinak terhei igazságosan oszoljanak meg. Ezért a Tamás János házánál lévő kisebb forgalmú falukapu gondozóinak közössége az új beosztás során kisebb létszámú lett, mint a másik három kapué. Többek között ennek az intézkedésnek az okát, igazságosságát magyarázta, indokolta a tizeskapukkal és a tizeskapuk közösségeivel foglalkozó 1839. évi háromtizesi határozat. Kútközösségek Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva lakói az iváshoz, főzéshez szükséges vizet természetes forrásokból és ásott kutakból szerezték be. Mosáshoz, állatitatáshoz a patakok vizét is felhasználták. Szentgyörgyhöz mindkét oldalon közelebb estek a 86