Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

A jenőfalvi Bor kapun a Bor pataka völgyén át Mindszent felé vezetett az út. A mindszentiek, főleg a Sillók népe tagjai, ezen a kapun keltek át, amikor a havasba, Lesődbe, Csobányosba szekereztek. A 4 méter széles, 1 méter 60 centiméter magasságú, egyszárnyú deszkakapu bálvány fáj a, sasa Kánya Ferenc házának sarkánál állott. A kapuszárnyon elhelyeztek egy táblát „Csukd be a kaput" fölirattal, amely a rendetlen vagy szórakozott utast figyelmeztette arra a fontos kötelességére, hogy a kaput csukja be maga után és ezáltal védje a vetést a kikóborló állatok kártételeitől. A kapu a kollektív szervezéséig, 1962 tájáig állt. Akkor „összehullott". Néhány évig egy sorompót tettek a helyére, amely „kócsrajárt", de azt hamarosan ellopták. A XX. század közepén hosszú ideig Kánya Ferenc tartotta, vagyis felügyelte és gondozta a. Bor kaput. Árgus szemekkel figyelte udvarából a járókelőket. Azonnal figyelmeztette a mulasztókat, a rendetleneket. Elvégezte a szükséges kisebb javításokat, megszervezte a néhány évenként esedékes nagyjavítást. Gondozta a kapuhoz vezető utat is. Tevékenységéért Jenőfalva tízestől megkapta a Bor pataka mellett lévő dirib-darab kis kaszálók használatának jogát. A Bor kapunak, miként a Monyasd kapunak is, tulajdonképpen minden második évben, vagyis azokban az esztendőkben volt gyakorlati jelentősége, amikor a kétnyomásos gazdálkodás viszonyai közepette a vetéshatár a falu Mindszent felőli oldalára esett. Olyankor kellett csukott vetéskapukkal, tanorakkapukkal védeni a vetést. A közbeeső esztendőkben, amikor a Mindszent felé eső határrész ugarnak, nyomásnak maradt, a kapu nyitva állhatott, mert a Bor patakai és a monyasdi út környékét legeltetéssel hasznosították. Kánya Ferenc a Bor kapu őre az ilyen esztendőkben kikötötte a kapuszárnyat az út menti kerítéshez. Csak az út menti sáncot gondozta. A kapunyíláson szabadon jártak-keltek a nyomási szántókra, kaszálókra trágyát hordó szekerek. A vetéskapukat, nem bőbeszédűen bár, de emlegették a tizesjegyzőkönyvekben is. 1835-ben szó esett Körösmény tizes „erdőfelé" néző „az erdőre s a mezőre ki járó kapu "-járói.

190 1901-ben Háromtizes úgy rendelkezett, hogy „a Monyasdra menő utat a vetés kaputol kezdve fel egész Monyasd fejéig" meg kell javítani közmunkával.

191 1910-ben, Csíkszentgyörgy telekkönyvében a felmérést végző mérnök megjegyezte az egyik „piacra járó" utcácskáról, hogy a „Nyiroktól a vetéskapuig" halad.

192 1862. május 24-én a bánkfalvi községi bíró utasította Martonos tizes főerdőbíráját, hogy a „ Gál Istvánnál lévő rossz vetéskaput" sürgősen javítássá meg. 1870. június 12-én Háromtizes gyűlésén emlegették a „Farkas verem és Zata kapukat", mint olyan vetéskapukat, amelyeken a tilalmas felé hajtják a háromtizesiek a legeltetendő marhákat.

193 1871-ben Körösményfalva tizes Szentegyház patakában valószínűleg új vetéskaput állított föl a faluból kivezető úton. Erre utalnak az 1871. évi tizesbírói számadások alábbi kiadási bejegyzései: Mikor „...Szentegyház pataká[han]... a ... vetés kapu helye ki szemeltetvén", költés a jelenlévők pálinkájá190 ТА. К. 1. 86. A kötet hátsó borítóján. 191 ТА. H. 3.365. 192 CSISZEGYÖKI. Földk., 13. p. 193 TA. M. 1. 123., H. 2. 128. 84