Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

jegyzőkönyveiben a hídközösségek, amelyeket hídtársulatoknak hívtak. Élükön hídbíró állt. Rendszeresen gyűlést tartottak, ahol a hídépítéssel kapcsolatos gondokat tárgyalták meg. Hídterveket készíttettek mérnökökkel, szerződéseket kötöttek vállalkozókkal.

187 Körösmény tízes irattárában

188 fennmaradt a szomszédos Jenőfalva tizes legdélibb hídközösségének néhány irata. Az egyik jegyzőkönyv szerint az „AlsóNyírők hídja társulatának" 1946. augusztus 25-én tartott gyűlésén Csedő Mózes (Frank) hídbíró ismertette a hídközösség tagságával, hogy Gere Géza építészvállalkozó még mindig nem kezdte meg a híd építését. Ez a késlekedés pénzügyi vitákhoz vezetett a másik két hídtársulattal is. Az „Alsó-Nyírők hídja" kifejezés valószínűleg a „Haricskák hídja" név megfelelőjének számított akkortájt. A jegyzőkönyvben azt írták, hogy a hídtársaság tagjai „teljes létszámmal megjelentek" a gyűlésen. A jegyző összesen 59 gazda nevét vetette papírra, amikor a megjelenteket fölsorolta. Feltételezhető tehát, hogy a XX. század közepén a „legalsó" jenőfalvi „hídtársulat" körülbelül hatvan székely gazda szervezeteként működött. 1975-ben a Fiság árvize elsodorta Jenőfalva tizes mindhárom nagy hídját. 1975-től 2007-ig egyik híd sem épült újjá. A csordába igyekvő jenőfalvi szarvasmarhák az elmúlt harminc esztendőben a folyóvízben taposva keltek át naponta kétszer a patakon. A hidak hiánya miatt a hídbírók és a hídközösségek emléke kissé megkopott. A jenőfalvi népi emlékezet alapján a hajdani szentgyörgyi hídbírókról és hídközösségekről az alábbi kép tárható fel. A hídközösségek kiterjedése kapcsolatba hozható a csordába járó szarvasmarhák napi útvonalaival. Azok a gazdák tartoztak egy hídközösségbe, akiknek szarvasmarhája ugyanazon a hídon vagy átkelőhelyen járt a legelőre. Az egy-egy hídon átkelt marhák a Fiság baloldalán, a falun kívül szerveződtek tizesenkénti csordává. Körösményfalvának nem volt tizeshídja. A tizes felső részének marhái Nyírő Lajos háza tájékán lábaltak át a Fiságon. Ott, hol legtöbbször szekérrel is áthajtottak a vízen. Ezért a partokról lejárók vezettek a patakig, amelyeket a tehenek is igénybe vette közlekedésük során. A patakon átkelt állatok Kánya Péter házánál jártak ki a legelőre. Alsó-Körösményfalva marhái a községi fenntartású tizes-széli Nagy hídon keltek át a Fiság vizén. A Szentegyház pataka mellett baktattak kifelé a faluból. A két tizesrész marhái a falun kívül találkoztak és verődtek közös csordába. Felső és Alsó-Körösményfalva között hagyományosan Részeg Tamás házánál tartották a határt. Jenőfalva tizes területén három nagy híd létezett, a fentebb már többször említett Basák hídja, Nyírok hídja és Haricskák hídja. A XX. század közepe táján a Basák hídjának Keresztes János, a Nyírok hídjának Nyírő József, korábban Nyírő Imre, a Haricskák hídjának Csedő, más néven Frank Mózes volt a hídbírája. Mindhárom hídhoz tartozott egy-egy hídközösség. Ha a jenőfalviak meg akarták határozni hídközösségeik kiterjedését, a következőképpen fogalmaztak: Fölül a Basák hídjának társasága „Domokos Jenőtől Kasza Józsefig" tartott. Középen, a Nyírok hídjához TA. J. 5. 22-23., 55., 76. ТА. К. 9. 23. 82