Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

„igazi" hídbíró, a másik pedig segítette a hídbíró munkáját. A fontoskodó és tudálékoskodó hídmegnevezések mögött pedig a népi szóhasználat Basák hídja, Nyírok hídja, Haricskák hídja megnevezése rejtőzik. Hídbírónak általában olyan személyt választottak, aki a híd szomszédságában lakott, rendszeresen figyelte a híd állapotát, megfelelő tekintéllyel és szervezőkészséggel rendelkezett ahhoz, hogy szükség esetén fát, bojtot kérjen a tízestől, és közmunkára hívja a hídközösség tagjait. A hídközösségek, mint tízesen belüli önszerveződések viszonylag későn, a XIX. század végén jelentek meg a tizesjegyzőkönyvekben. 1877. március 18-án Háromtizes gyűlése megállapította, hogy „ a Laczok hídja oly gyenge és romló állapotban van, hogy azon járni félelmes". Ezért a tizesgyülés elrendelte, hogy „kötelességében áll a közönségnek" a híd helyreállítása és a hídfák kihordása a tilalmasból Lacz Gábor tizesbíró parancsolata szerint. Sajnos, a nem túl következetes fogalmazású jegyzőkönyv szövegéből nem derül ki pontosan, hogy a sokféle jelentésű „közönség" szó akkor és ott mire vonatkozott: Háromtizes teljes lakosságára, vagy, ami valószínűbb, a tizes felső részének gazdáira, a Laczok hídja hídközösségére. 1879. március 23-án, amikor Háromtizes a Laczok utcája kövecsezéséről döntött, a tizesgyülés úgy határozott, hogy azok menjenek közmunkára „akik a Laczok hídjához tartoznak".

1 Néhány évvel később, 1883. április 14-én kelt Körösmény tízesnek az a határozata, amelyben a tizes fát adományozott a Jenőfalva tizesi Nyírok hídja javítására. Nagyon valószínű, hogy a körülíró megfogalmazásokban a jegyzőkönyv írója hídközösségekre gondolt, amikor efféle kifejezéseket vetett papírra: „az úgy nevezett Nyírok hídjára az hozzá tartozók ... fákot kértek". „Czigány vápa gödrin alulról meghozhassák az hozzá tartozó illetők az erdőbíró hírével. " A hídközösségek szempontjából teljesen egyértelmű Jenőfalva tizes 1893. május 11 -én kelt egyik határozata, amelyben a tizes gyűlése megállapította, hogy három nappal korábban, május 8-án a Fiság áradása a tizes „Nyírő Dávidnál lévő" „csordajáró hídját" elsodorta. A határozat szerint a tizesbirtokosság adott a „hídtársaságnak 15 darab fákot a tilalmas erdőből a Szegre menőből"} 5 Háromtizes közgyűlése 1896. február 3-án megállapította, hogy „az Borsokhoz bejárási utca, mely a Fisak vizén által megyén " rossz állapotban van. Ezért kinevezett a „szomszédokból 10 embert", hogy azok a „nevezett által járást" mindenkor jó karban tartsák. A név szerint felsorolt gazdák, a határozat szerint, „az Zata és Laczok hídgyából kimentve lesznek"}

9. Ezt a különös határozatot talán úgy is értelmezhetjük, mint egy kis hídközösség létrejöttéről szóló döntést. A kis hídközösség úgy alakult meg, hogy tagjai a tizes határozata értelmében kiváltak a két szomszédos nagy hídközösségből: a Zata hídja társasagából és a Laczok hídja társaságából. 1944 és 1946 között sokáig húzódott Jenőfalva tizes három nagy hídjának fölépítése. Ezért azokban az években viszonylag gyakran szerepeltek Jenőfalva tizes TA. H. 2. 222., 248. ТА. К. 2. 244. ТА. J. 2. 262. ТА. H. 3.251. 81