Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Ritka esetben a tízesen belüli szerveződések átnyúlhattak a tizeshatárokon. Például előfordult, hogy valamely tízes szélén lakók a szomszéd tízes esztenatársaságába adták juhaikat. A XX. század végén divatba jött vízvezető közösségek is befogadtak közel lakó, de szomszéd tízeshez tartozó tagokat. A juhtartó esztenatársaságok, „gazdaságok", „cimboraságok" A címben felsorolt három kifejezés egy-egy terület, egy-egy tizes vagy tizesrész juhtartó gazdáinak a juhok legeltetése és a tej-haszonvétel megvalósítása érdekében létrehozott önszerveződését jelenti. A régi cimboraság kifejezés Csíkszentgyörgyön a XX. század végére háttérbe szorult, kiment a divatból. A kissé hivatalos ízü, ünnepélyes esztenatársaság kifejezés a napi szóhasználatban ritkán fordult elő. Az ugyancsak régi gazdaság kifejezés a XXI. század elején is virágzott a F is ág lökj a tájékán. 1731-ben Szentgyörgy és Bánkfalva képviselői fogadott bírák előtt terjedelmes egyezményt kötöttek, amelyben megpróbálták elsimítani a havasok használatával, birtoklásával kapcsolatos nézeteltéréseiket. Többek között megállapodtak abban, hogy a bánkfalvi és a szentgyörgyi esztena czimboraságok használhatják a Szentgyörgy megyéjét alkotó két falu havasait: a bánkfalviak a szentgyörgyi Lavászót és Bagjodot, a szentgyörgyiek pedig a bánkfalvi vitatott jogállású Égettvészt. Sajnos az egyezményben nem esett szó sem tízesek, sem tizesrészek esztenáiról. Helyette azt a furcsa, talán a lakosság és vele együtt a juhállomány alacsony számával magyarázható különös megfogalmazást olvashatjuk, hogy „ha bánkfalvi uraimék szent györgyi uraimékhoz esztena társaságba fel akarnak menni", és ha a szentgyörgyiek szeretnék ugyanezt tenni fordított irányban, szabadságukban áll szándékuk megvalósítása.

165 A tizesjegyzőkönyvekben és más tizesiratokban fölöttébb kevés szó esett a juhtartó esztenatársaságokról. Ez érthető, hiszen a juhtartó gazdaság, ha a tizesszabta határok keretei között szerveződött is, független volt a tizestől, mint szervezettől. A tizesjegyzőkönyvbe a tizesbíró által irányított tizes ügyeit jegyezték föl. Az esztenabíró által vezetett esztenatársaság, még ha egy működött is belőle a tizes területén, a maga ügyeit a maga írásbelisége útján rögzítette. Az általam áttanulmányozott 7770 oldalnyi tizesjegyzőkönyvben és tizesiratban egy helyen került elő egy-két érdemleges adat esztenatársaság működéséről, mégpedig Körösmény tizes 1780-1864 közötti jegyzőkönyvének 1842-1843 körüli bejegyzéseiben. Akkortájt különös személyi összefonódás jöhetett létre a tizes és a „gazdaság" vezetősége között, mert a tizes jegyzőkönyvébe bejegyeztek néhány esztenatársasági dokumentumot: például egy jó juhpásztor-fogadási szerződést 1842-ből, egy fejőspásztorfogadási és egy meddőpásztor-fogadási egyezséget 1843-ből, egy Boldogasszonynap (augusztus 15.) után végzendő földtrágyáztatás árverési jegyzőkönyvét 1843ból.

166 ТА. К. 6. 63-65. ТА. К. 1.40-45. 75