Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

SZOMSZÉDSÁGI SZERVEZŐDÉSEK A TÍZES ÉS HÁZTARTÁSAI KÖZÖTT Szerveződések a tízesben. A tízesnél is kisebb szervezeti egységek A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi társadalom szervezettsége lefelé haladva nem állt meg az önálló falurésznek számító tízesnél, a faluközösség legkisebbnek tekintett alegységénél. A tizes és az általa összefogott háztartások közé a tízesnél is alacsonyabb szintű szomszédsági szerveződések állhattak. Ezek átfoghatták az egész tizest, legtöbbször azonban több is működött belőlük egy-egy tízesen belül. így tulajdonképpen tagolták, megosztották a tízesnek nevezett települési és társadalmi alakulatot. Az efféle szerveződések legjellemzőbb fajtáinak tekinthetők a juhtartó esztenatársaságok, a hídközösségek, a kapuközösségek, a kútközösségek, a vízvezető közösségek és a rózsafüzér társulatok. (V. tábla) A tízesnél kisebb kiterjedésű szervezetek nem fedték egymást. Határaik nem estek egybe. így a különböző háztartások, ha netán szomszédok voltak is, a legkülönbözőbb szerveződések hálóiban élhettek. Például, ha az utca két oldalán élő két háztartás azonos juhtartó esztenatársaságba tartozott, nem biztos, hogy asszonyaik ugyanabba a rózsafüzér társulatba jártak imádkozni, mert lehet, hogy éppen utcájuk jelentette két rózsafüzér társulat határát. Az utca két oldalán élők legtöbbször egy kútközösségbe szerveződtek, de ha utcájukban húzódott két hídközösség vagy esztenatársaság határa, akkor különböző hídközösségbe, más esztenatársaságba tartozhattak. Minden háztartás beletartozott valamelyik tízesbe, de nem volt tagja automatikusan minden tízesnél kisebb kiterjedésű szomszédsági szerveződésnek. Természetesen elvileg létezett olyan háztartás, amelyet minden szerveződés a hálójába vont. Ha a gazda tartott 5-10-15 juhot, belépett az egyik esztenatársaságba, hogy tavasztól őszig juhai pásztor előtt járhassanak, és családja hozzájuthasson a mindennapi táplálkozásban nagy szerepet játszó sajthoz, ordához, túróhoz. Ugyanez a gazda beletartozhatott valamelyik kútközösségbe és hídközösségbe. Felesége rendszeresen eljárhatott az egyik rózsafüzér társulat összejöveteleire. Akadt példa azonban az ellenkező helyzetre is. Idősebb, magányos férfiemberrel, ha egyedül lakott, előfordulhatott, hogy egyik szervezet sem tekintette tagjának. Ha már nem tartott juhokat, kimaradt a juhtartó cimboraságból. Kútközösségben esetleg eleve nem is volt, mert patak mellett, forrás közelében lakott. A marhatenyésztést már befejezte. Tehenei nem jártak át a Fiság hídján. Közmunkájának sem vették hasznát. így a hídközösségbe tartozása formálissá vált vagy megszűnt. Mogorva hitetlen vénemberként élve nem látogatta a rózsafüzér társulat imádkozó öszszejöveteleit sem. A két szélsőséges példa felemlítése után feltételezhetjük, hogy a háztartások többsége, ha egy-egy szervezetből helyzeténél fogva ki is maradt, a tízesen belüli szomszédsági szervezetek legtöbbjében aktív tagként működött. Például egy önálló kúttal rendelkező, vagy forrás közelében élő gazdacsalád valószínűleg nem tartozott egyik kútközösségbe sem, de a juhtartó esztenatársaságban, a hídközösségben, a rózsafüzér társulatban aktív szerepet vállalt. 74