Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Háromtizes és Altizes szocializmuskori, rapszodikusan írt jegyzőkönyveiből látható, hogy a tízesek erdő- és legelővagyon híján is számontartották: ki a bébírós és ki a nem bébírós. Az 1960-as, 1970-es, 1980-as években a bébírósok időnként gyűlést tartottak a tizestemplom kerítésében, ahol határozatokat hoztak templomuk javításáról, tatarozásáról, felújításáról, temetőjük kerítésének renoválásáról, a temetőjükben megvalósítandó temetkezési rendről, sírhelyeladásokról és hasonlókról. A régi tizesbíró és a kápolnabíró feladatköre összemosódott. A tizes tulajdonképpeni vezetője, aki egyháztanácsosi szerepkört is ellátott és tizesbeli egyháztanácsos társait tekintette legfontosabb támaszainak, segítőinek, gyakorlatilag a régi kápolnabírók feladatait végezte. (34. ábra) A tizestudat elevenségére jellemző az 1968. évi csíkszentgyörgyi egyháztanács-választásjelöltállítási, tanácstagdelegálási rendje, mivel az a tízesek rendszerére alapozódott. A tizestilalmasok elvesztése után 20 évvel, a létező szocializmus közepén, 1968. március 24-én vasárnap nagymise után egyházközségi közgyűlést tartott a csíkszentgyörgyi „megyés templom" XVII. századi bástyás kőkerítésében Madarász Ferenc plébános a Csíkszentgyörgyöt és Bánkfalvát magában foglaló „csíkszentgyörgyi megye" egyháztanácsának és főmegyebírájának megválasztásáról. A gyűlés résztvevői az új egyháztanácstagok „... kijelölésérefalu-tizesénként három tagú jelölő bizottságot küld[tek] ki, hogy az egyes tízesek népessége arányában 3-5 egyháztanácsost válasszanak ki körzetükből és jelöltjeik nevét a következő vasárnap tartandó közgyűlés elé terjesszék jóváhagyás végett. " A tízesenként létrehozott jelölő bizottságokat a következő személyek alkották: Háromtizesből: Lacz Béniám, Erdély József, Gál Bálint, Gál Béla, Keresztes Géza, Kezdi Lajos. Jenőfalva tízesből: Gál Gyula, Csedő Béla, Kasza József. Körösmény tízesből: Nyírő Lajos, Keresztes Jakab, Nyírő Mátyás. Ittkétfalva tízesből: Péter András, Gál Károly, Csedő Ferenc, Tekse Ferenc. Simószege tízesből: Péter Gyula, Mihály István, Vájna Lajos. Martonos tízesből: Madár Imre, Madár Béla, Madár Imre. Altizesből: Péter Mátyás, Kecskés Kelemen, Márton Ágoston. A közgyűlés résztvevői megállapodtak abban, hogy az egyes tizesek népességük arányában a következő számú tanácstagot jelölhetik, illetve delegálhatják: Háromtizes 6, Jenőfalva tizes 5, Körösmény tizes 3, Ittkétfalva tizes 3, Simószege tizes 2, Kotormány tizes 2, Martonos tizes 2, Altizes 3, a havasi Csángó-telep 2 főt. Egy héttel később, 1968. március 31-én az újabb közgyűlésen a tízesenként létrehozott jelölőbizottságok ismertették jelöltjeiket és a közgyűlés tagjai megválasztották az új egyháztanácsot. A tízesenként szerveződött egyháztanács tagjai lettek: Háromtizesből: Kezdi Ferenc, Tekse György, Gál Bálint, András Károly, Keresztes Géza, Tekse József. Jenőfalva tízesből: Kasza Antal ifj., Sándor Ferenc, Pál Antal, György István, Nyírő József. Körösmény tízesből: Lukács István, Farkas Lajos, Antal Lajos. Ittkétfalva tízesből: Benedek Gábor, Gál Károly, Fazakas Jenő. Simószege tízesből: Bandi Imre ifj., Batár M. István. Martonos tízesből: Péter Gábor id., Rancz Imre. Altizesből: Lövétei Gábor, Gál István, Márton Ágoston. Kotormány tízesből: Albert György, 327