Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

József 20 forintért vált meg a temetőbővítéshez szükséges földparcellájától.

1166 1890. május 11-én Háromtizes gyűlése arról tárgyalt, hogy a temető céljára megvásárolt földeket be kell keríteni. Egy bizottság felmérte a leendő kerítés hosszát, és elosztotta a tizestagok számával. A tizes határozata értelmében minden tizestag köteles volt a rá jutó kerítésrészt 1 forint büntetés terhe alatt 8 nap alatt „feltenni". A temető üres, új részét Czikó József árverésen 3 forintért bérbe vette.

1167 Különös és szokatlan temetőbővítés történt 1947-ben. Tizenhat háromtizesi családfő megvett egy 5-6 méter széles, keskeny és hosszú földparcellát a háromtizesi temető mellett. A földdarabot a vásárlók Háromtizesnek adományozták, Háromtizes viszont kegyeskedett megengedni nekik, hogy az adományozott földbe, mint a háromtizesi temető félreeső részébe temetkezhessenek. A felsorolt 16 személyről a tizesjegyző nagyon finomkodva és a forró kását kerülgetve csak azt jegyezte meg, hogy az illetők addig „nem voltak a Háromtizes temetőkertjébe jogosak betemetkezni.'" A 7 Szennyes, а. 7 Szőcs, a Rövid és a György családnévből a kutató már gyaníthatja, hogy római katolikus hitre áttért görögkatolikusokról volt szó. Erre utalhat az 1948. április 5-én kelt tizesjegyzőkönyv e temetőrészre vonatkozó „román részről megvásárolt birtok" utcai szóhasználatot tükröző, elnagyolt kifejezése. Ugyancsak ezt valószínűsíti a csíkszentgyörgyi História Domus visszatekintő részének feltehetőleg nem megfelelően datált megjegyzése, a görög szertartásról latin szertartásra áttért háromtizesiek temetőrész-vásárlásáról.

1168 Altizes temetője 1838-ban és 1914-ben jutott jelentősebb földterülethez. Bánkfalvi nemes Kovács Mihály 1838-ban temetőhelynek szánva, szóban Altizesnek adományozta azt a földparcelláját, amely a Szent János templom szomszédságában feküdt. A tizes azonban nem bízott az adományozás érvényességében, nem merte a földet bekeríteni. Kérte az adományozót, hogy állítson ki kontraktuális levelet. Kovács Mihály a „tizes képében" megfogalmazott kérőlevél hátuljára a következő nyilatkozatot írta 1838. április 20-án: „ A nemes tízesnek kérését meg nem szegem, sőt inkább kötelezem magamat maradvámotis, hogy azon helyet a tízestől vissza ne vehesse, örökre maradjon a" kápolnához bé kertelve temető helynek, az idegenyek kik oda temetkezni akarnak a' tizes végzése szerént fizessen[ek] s' azon pénz légyen a' kápolna számára." 1914. október 16-án Altizes gyűlése nagyon szófukar módon, de foglalkozott a Szent János templom „új temetőjével". Bizonyára nem sokkal előbb bővítették a temető területét. A határozatból gyanítható, hogy a tizestagok nem szívesen temették hozzátartozóikat a temető új részébe."

70 TA.H. 3. 110-112. TA.H. 3. 116. TA. H. 5. 181., 193.,-CSISZEGYÖP1. Hist. Dom. 4. TA. A. 3. 14. TA. A. 1. 115. 314